KÁR – Valamiben beálló veszteség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Folytatható a fenti KAR címszónál leírt szöveg. A KARból kiengedett, veszni hagyott dolgok KÁRba mennek. A megszerzéséhez kifejtett, veszendőbe ment erőért is KÁR. KÁRba megy az érte adott KínKeserves ÁR, amely lehet emberi élet is.
A szó alapja az ÁR, ÁRadat. VízKÁR, tűzKÁR, időjÁRási KÁR, vásÁRi KÁR, ÁRmány áldozata stb. Ezekben a KÁRokban mind Kemény ÁRat fizet a szenvedő alany. HARag, hARc, mARakodás, mind KÁRforrás. A veszteség, KÁR, hARaggal jÁR, s ez mindig sötét színt idéz. A KAR, KÁR, HAR – feketét is jelentett az ősmag(yar)-nyelvben, bizonyos értelmi viszonyításokban ma is jelen van kifejezéseinkben. Fordítottja: RÁK – halálos betegség. A szóval kapcsolatos jelenségek – azok előidézői és következményei – magyarul magyarázhatóak. A szláv nyelvek csak öröklők.  

KARAJ – Karéj, szelet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A szó a KA – görbületet is jelölő – ősgyökből indul. A KARAJ körértelmű és így csak ősmag(yar)-nyelvi lehet, mivel a KÖR egy szótagú gyök a KŐ ősgyökből ered, mely csak mai magyar nyelven magyarázható kapcsolat. A KARÉJ már – Magyar Adorján szavával élve – műveleti szó, mely változáson esett át. Összetett szó, benne rejlik a hAJ, hÉJ értelme, mely a KÖRt KÖRül veszi, s melyet székelyesen leKARINTnak, le KARAJtnak (mint szalaszt – szalajt). A szóeredet mindig egyszerűből induló. A CzF Szótár szerint: „Általán, görbe vonalt képező test, vagy maga azon görbe vonal, melyet az ily test képez. Karéjba állani. Karéjt képezni, csinálni. 2) Félkörösen kimetszett, kihasított darab. Karéj a kenyérből, sajtból, kalácsból. 3) Mértani ért. a kögből kimetszett rész. […] Széles ért. kanyarulata, kerülete, környéke, széle valaminek. Könyv karéja, kert karéja. Köpeny, szűr, bunda karéja. Fül karéja. Folyó karéja.” A szláv kifejezés az ősmag(yar)-nyelvből származó. Fordított irányra nincs ésszerű magyarázat.  

KARD – Markolattal ellátott, a tőrnél hosszabb pengéjű, vágásra és szúrásra való fegyver. [vándorszó: iráni] Van egy régi mondás: Ha rövid a KARod (kardod), told meg egy lépéssel. Az addigi rövid fegyvert megtoldták egy KARnyi hosszúsággal, KARoDnyira. Az efféle fegyverek elterjedése idején még az ősmag(yar)-nyelv volt az uralkodó világnyelv, így a megnevezés is azon adatott, és onnan terjedt tovább. A KAR gyökben a GÖRbület értelme is jelen van. Az RD páros – mellyel alig van kellemes kicsengésű szavunk – hasonló vagy vonatkozó párhuzamot kínál. A báRD, mint vágóeszköz, fegyver. A kaRDdal szerzett éRDem fogalma. De a harcias: mord, ordas, ordít, ördög, párduc, perdül, szilárd, zord stb. szavakban is. Azt, hogy ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó, bizonyítják a különböző nyelveken adott nevek. A CzF Szótár szerint: „Az egyenes kard inkább tőr s a nagyobb: pallos. Persa nyelven Beregszászi szerént: kaRDah. A latin glad-ius, hangokban is szintén rokon. A törökben kuRDe kés neme, s a héber kaRDom szekerczét jelent.” Kiem. K.S. De az angol swoRD, a dán svæRD, holland zwaaRD, izlandi sveRÐ, litván kaRDas, német SchweRT (d > t), norvég sveRD, svéd sväRD mind tartalmazza az RD kötött mássalhangzó-párost, amely igazolja, hogy mindannyi egyetlen tőről, az ősmag-nyelvből eredő szó.