KARÁCSONY – Jézus születésének keresztény ünnepe. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KARÁCSONY a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK. Nem a krisztusi hitvalláshoz köthető szó! Sőt, semmi köze hozzá. A latin nyelvnek nincs szava erre. Tulajdonképpen Jézus nem is ebben az időtájban született. A vallástudósok szerint, valamikor október elején. A KA ősgyök jelentése sötét, takart állapot, takaró hám. Jelen van a KAmra, KAmásli szavakban. A K.R gyök szintén jelent elsötétülést, sötétet, feketét a: KORom, KARamell, KARám és más szavakban. Az R hangcsoport – ARÁ –, mint értelemhordozó van jelen az ARAny, ÁRA, ARA, bARAck, nARAncs és más szavakban értéket jelentve.
A CS hangcsoport – ÁCSO – jelen van az ÁCSIál, alACSOny (hőmérséklet), kOCSOnya, lOCSOg, vACSOra és más szavakban. A CS.NY – NY.CS gyök: CSoNY – NYoCS valamilyen hiáNYOSság, CSONkaság, CSÍNY, alaCSONY állapot leírója. Az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar KERECSEN, KERECSENY szóból származik e szó. Ez időben tartották a KARÁCSONNYal egy időben, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést, amelyhez különböző rituális CSelekmények is kapcsolódtak. A KERECSENY vadászsólyom nevében annak névadó jellemzői: KÖRöző, KEREngő röpte, hirtelen lECSapó CSELre készsége, képessége, az ezt minősítő CSENY gyök.
A KARÁCSONY szóban a KAR – fekete, sötét jelentése a december 21-i legrövidebb nappal okán lehet. A szóban levő ÁCS gyök az ünnepség CSelekményei. A CSONY minősítő értelemadó gyök, a legrövidebb napra, alaCSONY hőmérsékletre mutat. A KARÁCSONY szó nem szláv eredetű, mert e szó már az egynyelvűség idején létezett. A szláv nyelvek megörökölték épp, mint a vacsora, varkocs vagy a mezőgazdasági műveletek, szerszámok megnevezéseit. A KERECSEN, KARÁCSONY szavakban a magas-alacsony magánhangzó váltás jelensége a szaracén – szerecsen szavaknál is megfigyelhető, tehát az ilyen váltás nem idegen a magyar nyelvtől.