KARAKÁN – Határozott, talpraesett és szókimondó férfi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KARAKÁN a K.R – R.K gyökből képzett: KaR – RaK. A KARAKÁN még eredeti ősnyelvi szó. A KARAK oda-vissza azonos olvasatú, jelentése: kerek, azaz tökéletes. A KAR gyök erős védőKARt, AKARatot megjelenítő a szóban. Ez a szó fordításaiból tűnik ki: KARAK – AKAR – RAKA. De továbbvihető: az igazi KARAK férfi (kan): ARAt, tAKAR, ARÁját KARjaiban tARtja. Az ARA, az R hangnyalábja és értéket jelentő. Ilyen az ARAny, kARÁt, ARA, nARAncs, bARAck, és más szavakban. A KÁN = férfi, azaz KAN. Az igazi, egyenes férfijellemből kiindulva később a KÁN szó vezéregyéniséget jelölt. A KAR, KARA az ősnyelvben fekete, sötét, taKARt jelentésű is volt. Ha ez az értelem jelen van a szóban, akkor bizonyos jellembeli titokzatosságot jelenthet. Összevethető a karakter, kritérium, kritika címszavaknál leírtakkal.    

KARAKTER – Jellem, jellegzetesség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin < görög] A KARAKTER a K.R – R.K gyök alapjaira épül: KaR – RaK. A KARAKTER szó: jellemzők, jellegzetességek KÖRleírása. A KARAK = kerek, azaz tökéletes. A KAR gyökből indul, amely szerint: tettekben megnyilvánuló AKARati (ak) hatÉKonyság értelmű. A RA, RAK lehet egy alapra vonatkozó. AKT, AKTER – tevékenység (ták) bizonyos TÉRen. Ám a szó lehetett KARAKTAR alakú is, és a TAR gyök a TARtásra utaló, ugyanis magaTARtást jelent. A KAR, KARA ősnyelvi sötét jelentése taKARt jellemvonásokra is utalhat. A KARAKTERes ember úgymond saját KARjaival végzett aKARati tevékenységével, szavaTARtásával RAKja le magaTARtása jellemzőinek alapjait. Az ARA az R hangnyalábja értéket jelent. Erről az ara, arany címszavaknál. A KT páros többnyire célszerű értelmes mozgás jelölője, például az: aktív, diktál, iktat, laktat, lüktet, oktat, szoktat szavakban. De, mint K.T – T.K gyök: KéT – TéK, utalhat KapcsolaTokra, KÉT vagy több személy KözTi KÖTődésekre is, amelyek a személyiséget jellemző bizonyos TERületen nyilvánulnak meg. A KARAKTER, mint kifejezés, sűrítménye a felsoroltaknak. A szó jelen volt az ősmag-nyelvben, mivel szerkezeti azonosság állapítható meg a karakán, kritérium és kritika szavakkal. Az ógörög, latin nyelvek megörökölték.       KRITÉRIUM – Ismérv, ismertetőjegy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A KRITÉRIUM K.R – R.K gyökbővítmény: KöR – RaK. Bővebben: körmegítélés alá eső értékek összessége, a felmérhető jellemzők. A KRITÉRIUMé szóban, a KR – kör, KRI = köri, ITÉ = megítélés, mérlegelés, TÉRI = téri, ÉR = érték, UM = összesség (tömeg, summa). Az idők folyamán egy KÖRben, TÉRben összeállt, összeRAKott, megÍTÉlhető ismertetőjegy ÉRtékkészlet tÖMege. A KIRÍ értelem is jelen van, mivel mindennek más a KRITÉRIUMa, így KIRÍ a többi közül. Eredeti alakja lehetett KRITÉROM. Kimutatható kapcsolata a karakán, karakter, kritika szavakkal. Mint annyi más elvándorolt szó, ez is az ősmag(yar)-nyelvből módosult görög, latin nyelvekben.   KRITIKA – Bírálat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A KRITIKA K.R – R.K gyökből induló szó: KöR – RiK. A kritériumok azaz a felismerhető jellemzők ÍTÉlete, bírálata. A KRITIKA mai magyarul: ÉRTÉKÍTÉLET, azonban el kell ismerni, hogy a KRITIKA szó oly sűrítmény, amely a bírált személyt, dolgot, cselekményt is tartalmazza: KR a kör, behatárolt (hely, személy, tárgy), KRI – KiRÍ, ami látható, ITI – ítélet, megítélés, TIK a cselekmény (tak, ták, ték), IK személy (egy ik, más ik), IKA – mozgás (iklat). Még egy: a RIT gyök azt jelentené, hogy RITkítva, azaz különválasztva is megÍTélhetőek a jellemzők. Úgy tűnik, hogy e szó még az ősi nyelvben jelen volt ilyen alakban. Ha átforgatjuk: KARIKTI. A karakter is KRITIKA alá vehető. Összevethető még a karakán, karakter, kritérium címszavaknál leírtakkal.