KASZA – Hosszú fanyélre kb. merőlegesen szerelt pengéjével szálas növény tömeges levágására való szerszám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KASZA K.SZ – SZ.K gyökből eredő: KaSZ – SZaK. A KA ősgyökből induló KASZA neve a KAJSZA görbületéből ihletve. A KASZA fordítva: SZAKA, ez SZAKÍtást, SZAKAjtást, vágást jelent. A CzF Szótár leírása: „Gyöke: kasz vagy a hajlást, görbedést jelentő ka gyökelemből eredett, mely megvan a kacs, kacsos, kasziba, kacsiba, kaczor, kajcs, kajcsos, kajsza, kajmó stb. szókban, s ekkor jelent hosszukás, kevessé görbére hajlott pengéjü valamit, […] melylyel a földmivesek szénát, füvet vágnak, a timárok, tobakok, szücsök bőrt faragnak, s ezt máskép: kaczá-nak is nevezik; […] továbbá a szanszkrit: kasz, magyar kés, török kesz-mek, […] melyek szintén hasitást, metszést, vágást jelentenek, s e szerént kasza am. kaszó azaz metsző, vágó eszköz. Szláv nyelven: kosza.” (Kiem. K. S.) Egyszerű: a szlávok átvették a magyaroktól a műveletet, a szerszámot, a magyar nyelvből a szerszám nevét, amely nyelvük hangzástörvényei szerint alakult. Vagy talán a szanszkrit KASZ is a szlávoktól ered?  

KAZAL – Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A KAZAL K.Z – Z.K gyökbővítmény: KaZ – ZaK. A KAZ gyök a régies KAZdag szónak is alapszava. A H előtétes HASZon, s az ezen az alapgondolaton nyugvó KASZnár is találó. A KAZAL , néhol KASZAL, a GAZdagság jelképe is volt régen (kaz – gaz). Abból ítélte meg a kívülálló, mennyi GAbonája lehet a GAZdának. Nagy KAZAL, sok GAbona.

A CzF Szótár leírása: „Gyöke kaz azonosnak látszik a perzsa gaza (kincs, kincshalom, összehalmozott vagyon) szóval, s rokon a régies kazda, kazdag szók gyökével. Széles ért. összehalmozott valami, különösen oly rakásba halmozott gabona, takarmány stb. u. m. széna, szalma, mely hosszasan nyúlik el, vagyis melynek négyszögletesen, nem gömbölyüen felnyúló alakja van. […] Némelyek a ,ház’ vagy latin ,casa’ szótól származottnak vélik, mivel közönséges ház alakja van. Tótul: kozel.” Vagyis nagy, HÁZ nagyságú takarmány hALom, összehegyesedő hatalmas, háznyi magasságú, téglalap alapterületű. A szó fordított alakban a hALom állagára is utal: KAZAL – LAZAK. A KAZAL laza kötődésű, vagyis sajtolás, kötés nélkül hALomba rakott, ZAKkantott SZÁLAstakarmány: SZÉna vagy SZALma. A KASZÁLt értelme is megbújik a szóban, hiszen KASZÁLt SZÁraz, SZÁLas SZÉna, SZALma, LAZÁn hALmozott terméke. A KAZAL vagy KASZAL: összeKUSZÁLt, LAZÁn rakott ZILÁLt SZALmaSZÁLak tömege. Székelyföldön, Erdővidéken KASZAJ a neve, amelyben a SZÁJ, JÁSZol értelem is jelen van, de a KAJSZA homlokzati vonalvezetés is (mint a háztető, összehajló). Akinek nem volt csűrje, szénacsűrje, az a szénaboglyában vagy szénaKAZALban tárolta. Az alapterület alakja és nagysága megkülönbözteti a KAZALt a BOGLYÁtól. A KAZAL téglalap, a BOGLYA kör alapterületű. A sokSZÁLú KAZALra van egy közmondás: ‘KAZALban keresni a tűt.’ A szép, formás KAZAL rakása mesterműnek számított valaha. Jól kellett hegyezni, hogy az esővíz lefusson. A már említett erdővidéki KASZAJ szó a KASZA nevét is tartalmazza, amellyel levágják a gabonát. Azt, hogy a KAZAL, KASZAL, KASZAJ magyar szó –, s a szlovák eredeztetés tudatlanság, vagy szándékos ferdítés eredménye – bizonyítják a következő szavak: SZÁLAK, SZÁLKA, KALÁSZ, SZAKÁLL, amelyek mind KASZÁLhatóak, és a SZAKÁLL kivételével mindannyi a KAZAL vagy KASZAL része. Megfigyelhető, hogy ugyanazon öt hangból állnak a szavak, egyetlen hangot sem kellett kívülről hozni! Lehet tornáztatni a „szlovák eredetit”, csak úgy próbaképp! Ezek olyan értelmi kapcsolatok, amelyeket nem lehet félremagyarázni. A szlovák nyelv –, az összes gazdasági vonatkozású kifejezést, gazdaságban használt szerszámok megnevezését – egyszerűen átvette a magyar nyelvből, és nyelvi hangzástörvényei szerint módosult. Ez természetes, senkinek nem lehet és nincs kifogása ez ellen. Az ordító hamisító hazudozások, a valós tények tagadása, szándékos elferdítése utálatosak.