KÁVÉ – Kávébab. Ebből főzött ital. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török < arab (az etiópiai Kaffa vidékéről] A KÁVÉ K.V – V.K gyökbővítmény: KáV – VáK. Itt V > F hangváltással válik érthetőbbé. A KAFFA név a FEKEte szó fordított alakváltozatának módosulata. Ez érvényes a déli KAFFErekre is és a KAFFErbivalyokra is. A FEKEte – KEFEte sötét szín, sötétben VAKOn KÓVÁlyogni. A testi nemi kapcsolat, KEFÉlés megnevezése sem véletlen, mivel a FEKEte éjben, sötétben történik. A nyelvben nincsenek véletlenül kialakult szavak. Oda-vissza hasonló értelmű. Azonos lehet az etióp FEKEtebőrű emberek, és a KÁVÉ, azaz KAFE (feke, feka) FEKEte – KEFEte (kefe, kafe, kávé) babjai miatti KAFFA vidék elnevezése. Annyi biztos, hogy ez megnevezés az ősi nyelven, az ősmag-nyelven történt. Még egy adalék: szemes termékként a KÁVÉ VÉKÁval is mérhető volt. Ugyanakkor igazi aromáját VÁKUumban tartja meg. A kifőtt KÁVÉt KAVArják, s ha odaég, leVAKArják. A V hangcsoport – ÁVÉ – jelen van kÁVÉ, kAVAr szavakban. A kÁVÉ ÉlVEzeti cikk, IVÁsa közben szAVAk, szÖVEgek, kellemes palÁVErezés, s a finom kÁVÉ illata ÖVEz körül.  

KEBEL – Az ember melle. Női mell. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KEBEL K.B – B.K gyökbővítmény: KeB – BeK. A KEB, KÖB gyökök űrt jelentenek, a BEL egyértelműen BELső. Vagyis, amikor KEBELről beszélünk, mellet, mellkast értünk, de a benső, BELső érzelmek tárházát is, amelyben egy egész életen át felgyűlő érzelmi töltet elfér. A szó fordított alakja: LEBEK, ez a LEBEG, LIBEG szavak g > k hangváltott alakja. A B hangcsoport – EBE – a kEBElben lOBOg az érzelem tüze, ott lEBEg, szárnyal, hullámzik a szerelem, szeretet érzelemösszessége. A női kEBEl hullámzó, lEBEgő mozgása szintén jellemző. A szó nem ismeretlen eredetű, hanem magyar.  

KECSKE – A juhval rokon, állán szakállszerű szőrzetet viselő, jól tejelő háziállat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KECSKE szó a K.CS – CS.K gyök bővítménye: KeCS – CSeK. A KECSKE szó KECS gyökszava KECSességről beszél. A szó tengelyében levő CSK páros egyezik CS.K – K.CS gyök hangjaival. A KECSKE kitűnően mozog bármilyen sziklás, köves, egyenetlen talajon. Állandóan kapaszkodik, KECmereg, keKECKEdik a fák törzsén, bokrokon mellső lábaival a zöld rügyek végett. A KECSKEfélék KECSes mozgású, ugrándozó, MEKegő állatok, és ezt nevükben hordozzák: KECSesKE, KECSKE. Az ugrándozó kislányt KECKEnának is mondják. A CSK hangcsoport – ECSKE – jelen van a kedves kis fECSKEmadár, az ugrándozó kECSKE, tACSKÓ, szÖCSKE megnevezésekben is. De a kukUCSKÁló csACSKA leányOCSKÁt, a bújÓCSKÁzó, néha farICSKÁló fiÚCSKÁt, a szép menyECSKÉt is ezzel a KiCSinyítő jelzővel illetik. A CSK páros, mint CS.K – K.CS gyök: CSiK – KiCS, a KICSinységek megnevezéseiben: CSIKó, CSEKély, CSÓK, CSÁKó, KACSa, KACSó, KECSege és mások. A CzF Szótár leírása: „Csangósan: keczke, melyből a Keczkés családnév am. Kecskés. Törzsöke kecs, egy a keczél, keczmereg szók kecz gyökével, s jelent élénk könnyü mozgást; vastaghangon kacz, mely megvan a kaczér (salax, lascivus) kaczki szókban. A kecs v. kecz v. kacz elavult igék, melyekből lett a gyakorlatos kecseg v. keczeg kaczog; keczegő kaczogó; keczege kaczoga; keczge kaczga, keczke (v. kecske), kaczka v. kaczki. Valamint a kaczér, kaczki szók eredeti értelme: ficzánkoló, nemi ösztönből ugrándozó: hasonlóan a kecske jelenti a kérődző barmok neméhez tartozó azon állatfajt, mely élénk, csintalan szökdelései által különösen kitűnteti magát, s mintegy közmondássá lett: Ugrál, mint a kecske. […] A kecske v. keczke szóval rokon a török kecsi, német Zicke, Ziege és Geiss, Gemse.” A leírás tökéletes. Biztos, nem a törökök és nyelvtestvéreik a névadók, hanem az ősmag(yar)-nyelvből örökölték mindannyian, amelynek a mai magyar nyelv egyenes ági örököse, s amelyen tökéletes magyarázat adható a szóelemekre, azok előfordulására a mai magyar nyelvben, amelynek – szavak százaiban – szerves részei.