KENDE – Levédiában és Etelközben az ősmagyar törzsszövetség feje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KENDE, rendkívüli tiszteletet érdemlő személy, korban is előrehaladott fő volt alattvalói felett. Meg is maradt a magyar megszólításban a KEND, a kegyelmed szó rövidítéseként, de azért, mert annak értelmét a KENDE rang is magában rejtette.

Magas rangú vezetőként KEgyelt személy. SzáNDéka, célja népe jóléte, s mint erős tartógereNDa, rajta fordult meg miNDen. ÁllaNDó goND volt a belső törzsi rEND biztosítása, megőrzése, különböző cselekmények megfelelő időben való eliNDítása. (Együtt leNDült csatába népével, együtt örveNDtek a győzelemnek.) Az ő goNDja volt a belső foNDorlatok semlegesítése. Az ND páros tehát segít a KENDE tisztségéhez fűződő tevékenységek azonosításában is. A magyar nyelv szófordítási szabályai szerint a KENDE szó is fordítható: DEKEN. E tisztség megnevezéséből – mivel minden szó eredete visszavezethető az ősmag(yar)-nyelvre – eredhet a ma használt DÉKÁN azaz körelnök megnevezés.  

KENÉZ – A középkorban (erdélyi) telepes község elöljárója, bírája. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < germán] A KENÉZ szó a KEN gyökszóból módosult, amely a KENDE, a magyar törzsszövetség fő megnevezésének is gyökszava. A MÉKSZ meghatározásában az „erdélyi” vonatkozás sántít, mert magyar nyelvű, magyarok lakta településeken közjogi hivatal ilyen néven nem működött. A betelepülő szláv népeknél igen, de az a szó a magyar KENDE főség utánzása, s szógyökének kölcsönzése nyomán.