KÉT – Egynél több. [A hivatalos nyelvészet szerint: finnugor] A KÉT K.T – T.K gyök: KéT – TéK. Tehát egynél több a KETTŐ. Honnan a megnevezés? Az első férfi mondhatta magáról: EGY én, ami gy > d és n > m váltásokkal, mély hangzóval: ÁD ÁM. Tehát a férfi, EGYén. De jön még egy személy, aki nagyon hiányzott szÁMára, aki szintén SZÁMít: ő a NŐ. Ő is ember, mint EGYén, vele EGYenlő FÉL, de ő MÁS. EGYén, a férfi EGY IK (személy), a nő MÁS IK, aki EGYén mindene, KEDvese (kedd is kettedik)! A KETtős összetevőre (két komponens) tervezett élővilág MÁS IK fontos TÉKolója, azaz tényezője, az EMberi szÁMosodás végett nélkülözhetetlen FÉL. Valójában az EGY folytatása, a nagy EG(y)ész összetevője, másik FELE, hiszen a KETTŐ szoros együttműködése alkot EGYet, egy párt, amelyben a felek össze vannak KETve, KÖTve. Az ÉN, NEkem, nekEM legyEN, vAN, mind a lENni fogalomköre, a léTEzésé, amelybe a ketTEs, azaz a TE is beletartozik, mivel KETTŐs összetevőre van tervezve az élővilág. Mondhatjuk úgy: két TŐs, két ŐS: férfi és nő kell. Ez egy oly egység, amelyben külön-külön az EGY és KÉT csak egy-egy fél, vagyis alkotó felek, elemek, az egy EG(y)ész részei! A KÉT fél együtt TÉKoló, azaz alKOTó pár, hiszen együtt képesek egy új EGYedet, egy ÉDIT nemzeni. Van egy ősi mondás: „Ez több kettőnél.” Ami több KETTŐnél, KÉT TŐnél, az már a TÖmeg kezdete, a HAR, azaz a hegy emelkedése. Rajzoljunk HÁRomszöget, a felső csúcs a hegy (Hargita, Harsányi, Hararát, Harmegiddó), a halom, a HÁRom. EGYén + KEDves = HARmat, a kis HARmadik, aki a felső csúcs. A KÉT, KETTŐ ősnyelvi szó, nem finnugor. A magyar nyelv, szavaival megmagyarázza a teremtés jelenségeit. Erről még a kötet végén a Függelékben olvashatnak.