Két szó megvilágítva

EB – Kutya [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A B hang balos értelmére mutat rá az e hang: E B, EB. Ez az egyik minősítése a kutyának: Eszik Bomolva. EBül van dolga: Balul sikerült élete. Az EB szó leértékelő hangnemű a CzF Szótár szerint:

„Ěb szóval élünk, midőn valamit tagadunk, cselekedni nem akarunk. Eb hiszi. Eb ád. Eb megy, nem én. Némely közmondásokban am. semmit sem ér. Eb a varga talp nélkül. Eb a diák könyv nélkül. Eb a király ország nélkül. Eb, aki nem barát.” Az EB gyök az EBRE értelemadó hangnyaláb részeként bizonyos zavaros tartalom, összevisszaság, kavarodás bevezető gyökszava. Az EBRE értelemadó hangnyalábról bővebben a szótár zárófejezetében.  

EBÉD – Déli vagy kora délutáni főétkezés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CzF Szótár az ESZ, EVÉS szóból vezeti le: EVÉD – EBÉD. Itt V > B hangváltás van, de az E (mutató) BÉ (befelé), ÉD (testnek kEDvező) értelem is jelen van a szóban. Az ENNI ige esetében az E, É hangok különböző szóalakban, más-más mássalhangzóval együtt fejezik ki az ÉLethez szükséges fizikai ELEM utáni vágyat, e vágy kielégítését, annak BEvitelét a testbe. Az ősmag(yar)-nyelvben ezek bele voltak szőve a nyelv szavaiba. Az ÉLET kifejezhető volt a VÍVA, VITA szavakkal. Az ÉLET a nemek közti VÍVÁssal, (v)ÍVÁSsal indul, fenntartására fontos az (v)ITAL (lat. vitalis = létfontosságú, életfontosságú). Az ÉLET másik feltÉTELe az ÉTEL, azaz evés. Például: étvágy, ebéd, eledel, éhes, ehet, élelem, emik, emet, enni, eszik, etet, evő, evett, evék (itat, ivó, ivott, ivék) stb. Semmilyen más tevékenységet nem lehet kifejezni ennyiféle alakban, és ezt azért, mivel csak a lÉLegzetvétel fontosabb ennél, az ÉLetfenntartó tEVÉKenységek között. És ezt csak az E, É hangokkal lehetséges. Szláv? Ha ezt így elfogadnánk, azt jelentené, hogy a magyar nyelvben az oly nagy súllyal bíró E, É hangoknak a szerepe csak a szlávok megjelenésével – alig több mint ezer éve – nyerte el erejét. Ez az unos-untalan szlávozás a legnagyobb szakmaiatlansága –, és ha sértésnek veszik, akkor hát annyi – nagy-nagy szamársága a Magyar Értelmező Kéziszótárnak! A finnugorozás viszont a végtelen lehetetlenségbe, tévútra vezetés becstelensége.