A MAGYAR nyelv a SZLÁV nyelvektől? Vagy tán az ŐSNYELVből valók? Mely nyelvnek van bizonyítéka a szavak szóelemekből való lépcsőzetes kialakulására? A ma is élő ősnyelvben a magyar nyelvben szavak százaiban jelen vannak élőn és hatón az alábbi szavak összes szóalkotó elemei, és bármikor alkothatók velük új szavak, mivel a magyar nyelv élő nyelv. S a szláv nyelvekben ugyanez a helyzet, vagy csak beszáradt lárvaszavak, amelyeknek alkotó elemeiből nem lehet újabb élő szavakat építeni? A nagy kérdés: MELY NYELVEN alakult ki a SZÓ? Megmagyarázza-e a szó önmagát alkotó elemeivel?

VACSORA – Esti étkezés. [a bérnyelvészet szerint: szláv] A VACSORA szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VaCS – CSeV. A CSAládi VACSORA esti étkezés, és laza, ráérős, mesélő, regélő hangulatú: a napi események elCSEVerészése. A CSEVere – VECSere mély hangon VACSora. A VACSORÁnál beszélik, CSEVERÉszik meg a nap eseményeit, és a másnap terveit. A nap VESZTE, elESTE utáni napszak neve: ESTE. Az ESTE nap elESTE, VESZTE után következik. A kisgyerek szerint ECSTE, ekkor van a napVECSte. A CS hangcsoport – ACSO – jelen van a jelenségeket leíró szavakban: vACSOra, vECSErnye, alACSOny (napállás), lECSOrgó nap. A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé, vaCSORa idejére a nap ereje REStül, majd leCSORog a láthatáron, nemsokára CSOR, (ősnyelv: fekete) azaz sötét lesz. A RÁCS gyök is tartalmaz sötét jelentést, kaRÁCSony éje az év leghosszabb éje, sötétje. A bogRÁCS külseje fekete. A fekete szín RUSnya, RUCSnya. A székely guRUCSa azaz kuruzslás is sötét tett. Nap veszte, eleste után hűvös a levegő. VECSERE – RECSEVE fordítás előhoz egy ősi szót: RECSEvé*, azaz hideggé válik a levegő. Az R hangcsoport – ORA – jelen van a lecsOROgó nap, elfOROgó idő, az esti csevERÉszés, a leEREszkedő sötétség szavakban. A VACSORA a világosság VESZTE, a nap elESTE, a láthatáron leCSAVAROdása, napVESZTE, leCSORgása után, beszélgetéssel, CSEVERÉszéssel, kacifántos, CSAVAROs viccekkel, tRACCSOlással, tRÉCSEléssel telik. Egy jó v/ESTEbéd CSAVAROdik VACSORAkor. A VACSORA szóból módosult a szláv VECSERA. VaCSoRa – VeCSeRa – CSeVeRe hangváz: V-CS-R – V-CS-R – CS-V-R. Lehet próbálkozni bármelyik szláv nyelven a fentihez hasonló értelmi kapcsolatkereséssel a szláv vecsera szó kialakulásának lépcsőzetes felépítésével. A VACSORA szó nyomán alakult ki templomi vecsernye megnevezése, hiszen a VACSORA a korábbi szó. Egyik szó sem szláv. A szláv nyelvek a magyar nyelvből módosították szlávosra a kifejezést. Az RNY páros (náluk RN-re vált) jelenléte mutatja a valós eredetet. A vecsernye szóval összevetve még érthetőbb. Leszögezhető: a VACSORA szó nem szláv eredetű.

/*/ Ebből ered a román nyelvi RECE (recse) = hideg. A szláv nyelvekben a CSOR gyök a fekete színt jelentő: csornij, csernij, csernoj, čierny, černý szavaik egyik névadója is. a felsoroltak a nap leCSORgása nyomán előálló jelenségösszesség részei.

VARKOCS – Hajfonat. [a bérnyelvészet szerint: szlovák] A VARKOCS szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV. A VARKOCS nem szlovák szó, pedig még a CzF Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóként kezelve. A szlovák vrkôč (v/a/rkôč) módosult a magyar VARKOCSból. A szlovák szavak jó része magyar nyelvből ered, de gyökszavaik teljes egészében ősnyelviek. A VAR > FAR váltás mutatja a VARkocs FARokszerű külalakját. A VAR gyök a hang, beszéd – VARrog, VERbál, VORbál gyökszava, amely fordítva RAV, ROV gyök a régi írást jelenti. A régi időkben, az ősiségben a VARkocs, hajviselet beszédes hajtincsként, fonatként jegy volt az egyén hovatartozása, rangja és egyebek végett. Más volt egy rangos, más egy közembernél. Közember nem viselhetett hasonlót a rangos fő VARkocsához, mert megROVásban részesült. Ez később a fejfedőknél ugyanígy volt rangok szerint: kalpag, süveg stb. Az RK hangcsoport – ARKO – jelen van a hajjal kapcsolatos szavakban. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat vagy a bARKÓ, a lófARKAs kötés kÉRKEdésre is okot adó. A fonott vARKOcs kibontva hURKÁs göndörítésűnek tűnik. A haj sERKEnve nő, és ezt azért hozom föl, mivel sERKEn a szorzati SER gyökre épülő szó, akár a számlálhatatlan szorzatú szőr. A szőr pedig haj, s hajból van a VARKOCS. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: a RiK – KiR hangjai RIKkant, KIRívó jegyként azonosítja, akár a már említett VAR gyök. Tehát a VARKOCS beszélt a viselőjéről, annak egyéniségéről, és akár KIR, azaz ÚR minősítése is kiolvasható volt VARKOCSából. Ehhez csak az ókori falfestményeket, domborműveket kell megnézni, kiértékelni. A K.CS – CS.K gyök: KoCS, KaCS, KeCS – CSöK, CSOK. A KOCS, a fonat hajlítottsága, KACSossága, a VARKOCS KECSes görbületeire, CSIGáira (kecs – csek, csik k > g, csig). KOCS – CSOK, a varKOCS lehet CSOKros, ugyanakkor a hajmennyiség CSÖKevényes végződése. Ha a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK nyomán ennyi jellemzőre vonatkoztatást, magyarázatot tudnak adni a szerkesztők a szlovák nyelvből, akkor elhihető a szlovák eredet és kölcsönzés. Az RK – KR kapcsolat: a vaRKocs csoKRosan kötött haj, amely kibontva maKRancosan ellenáll a fésűnek.

OSZTOVÁTA – Szövőszék. Vetélő. [a bérnyelvészet szerint: szláv] Az OSZTOVÁTA is az OSZ – SZO ősgyökből induló szó. A szo, szó, sző, sző ősgyökök nagy kiterjedésű SZÖvevények induló gyökei: SZÖvet, SZŐttes, SZAvak, SZÖveg mind-mind. Az OSZTOVÁTA szóra viszont a hivatásos nyelvészet csípőből vágta, lőtte rá a szláv eredetet. Ha valaki látott OSZTOVÁTÁT, amelyet még SZÖVŐSZÉKnek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja, hogy az OSZTOVÁTA teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája, számtan alapú MATató beállítás alapján működő SZerkezeT. Tudja, hogy VETÉLŐ, VETŐLŐ is kell hozzá, és a MOTOLLA is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga: OSZTÓVETŐ. A CzF Szótár szerint: „Szabó Dávid elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” Kiem. K. S. A SZöVéssel, oSZToVáTával kapcsolatos szavak alapjai az SZ, V, T, F, M, P hangok. SZ hang: SZéles kiterjedések, öSZvességek (régies), SZövevény, terpeSZ. V hang: Vetés, Váltás, öVezés, öszVEsség, Választás. T hang: TeTT, Tömör, veTés, Tolás, Tilolás, oszTás, kereszTezés, érinTés, sTílus. F hang: taFota, Finom, Fonat, Fota (nemzés). M hang: Mozgás, Matatás, Mű, Működés. P hang: Pászma, Posztó, Pokróc, Ponyva. E hangok, fő értelemhordozókként részt vesznek a SZÖVÉS műveleteinek szavakban megjelenítésében. Az SZT hangcsoport – OSZTO – az OSZTÁsra* mutat. Az OSZTOvátán szövik a pOSZTÓt. A különböző minták beállítása, az OSZTÁs, szorzás, összeVETés. Minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűznek be. A szövés az OSZTÁs és szorzás műveleteivel kapcsolatos. A lábítónyomásra –, amelyek mozgatása is beOSZTOtt, szabályozott – szétválASZTÓdnak a láncfonalak, és köztük keresztirányban átcsÚSZTAtják a fonalat. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZöT – TeSZ meghatározó értelemhordozók: SZŐTtes, TESZtil. A TESZtil, teszTIL, TILolt szálak kereszTEZő szövedéke. Az oSZTovátán SZőTT SZöveTnél, poSZTónál, SZőTTesnél is. Az OSZTOVÁTA lehetne OSZTOFÁTA is, mivel utódot, szöVETet VETő, mint a FÁTa (szülő lány, nő). Az OSZTOVÁTA szóban jelen van minden rajta készülő termék nevét alkotó hang. Az OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p), oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T. Az oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f), oszToVáTa – TaVoTa – sz-T-V-T – T-V-T. Az OSZtoVátán szövik a VÁSZnat, oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N. Az oSZTOváTán szövik a SZŐTTest, oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s. Az oSZToVáTán szövik a SZöVeTet, oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T. Az oSZTOVÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f), oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F. Mindannyi nevében hordozza „szülőanyja” nevét. Ezek mind az OSZTOVÁTA szót alkotó hangokból, annak vázára épülő szavak. A nyelvészet szerint a SZŐTTES, SZÖVET, SZŐ, ÖV, OSZT finnugor, a TAFOTA (selyem) perzsa, a POSZTÓ szláv. A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a szÖVÉs, szÖVEt, ÖVEz szavakban. A V.T – T.V gyök: VáT – TeV, az oszTOVátára felVETik a szöVŐT. De jelen van a VETőlő, TEVékenység szavakban is. A T hangcsoport – ÁTA – a szövés felvETÉse, vETŐlő, a kÖTŐdés, alkOTÁs szavakban ad képet. A már említett TAFOTA, a könnyű selyem megnevezése is az oszTOVÁTA szóból alakult ki v > f hangváltással: TOVÁTA > TAFOTA. A SZÖVÉS, SZ-ÖVÉS a kereSZTeződő SZálak közt a másik SZálak szintén kereSZTező jÖVÉS-menése. A Fonalak egymás sűrű, TÖMött, töMÖTT ÖVEzése, mintegy SZÖVETkeznek, hogy létrejöjjön a SZÖVÖTT ÖSZVESség, SZÖVEDék, a SZÖVET, SZŐTTES, VÁSZON, POSZTÓ, a Finom FOnaTú, SZÖVEVÉnyű TAVOTAt TAFOTA. Mindezek FOSZló, SÁVokra FOSZlatható, elPUSZtítható, VESZendő, AVUlás után elVETendő SZÖVEdékek. Ezt a beszédes, bontható, részeire osztva is értelmes magyar kifejezést – OSZTOVÁTA – mondják szlávnak a hivatásos nyelvészek. A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le. Mérhetetlen butaság ezt szláv eredetűnek nevezni, de kíváncsian várok egy szláv névadó jellemzőket felsoroló, szókialakulást bizonyító levezetést egy nyelvész szakember részéről. SZT – TSZ kapcsolat: az oSZTováta, a szövés rendje, az oSZTás – szorzás műveleteivel állítható be és működtethető. A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv az oSZTás leírásához az SZT párost használja, a szorzáshoz a fordítottját, a TSZ párost: kéTSZer, öTSZör, haTSZor, héTSZer.

/*/ Régen minden egyszerű falusi asszony, értett ezekhez. Soknyüstös (nyolc-tíz) szövést is beállítottak. Gyermekkori emlékeim közt még él, a különböző minták beállításánál mennyit számolgattak, OSZTOttak, szoroztak, összeVETettek számításokat, ameddig minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűztek be, majd meghatározták a lábítók mozgásrendjét, amelyet kötelezően tartani kellett a minta pontos kialakulása végett.