Tartalom
Az Olvasóhoz
A Széll Kálmán (Moszkva) tér
A rendőrség
Zűr a Körtéren
A Nagykörút
Riporter a körúton
A szemét
Parlamenti keresztmetszet
Az amerikai
Magyarok földjén
Nyomozók a szállóban
Orsi
Régi pofák, új álarccal
A stratégia
Szemtanúk
Állami állapot
Kitervelt magyar jövő
Városházi látogatás
Visszhang
A polgármester álma
Körkép
Bűnözők rács mögött
Egyedül
Parlamenti beszámoló
Nyomozók a Nagykörúton
A gyönyör háromszöge
Célközelben
Vissza a gyökerekhez
Fogdában a csapat
Számonkérés
A jövő ígérete
Látomás a körúton
Búcsú a Széll Kálmán téren
Végszó
„Ihletőink” hirdetései
Kell még egy szó!
A számonkérés napja jön!
Egy majdnem regény
Tudja, ezt az egykori Széll Kálmán teret a kommunisták Moszkva térnek nevezték, hogy jó mélyen, és simára kinyalják vele a ruszkik fenekét. Nos, a mi szabadságvágyunkat többször is sárba taposó, elnyomó, népirtó, utálatos Moszkva lelki-fizikai szennyének utóhatásaként ez lett a Kárpát-medence reményvesztett magyarjainak találkozóhelye. Az őseik földjén megvetett nyomorultak, az édes honukban csak megtűrt szolgák semmi körül kóválygó forgásának jelképe lett e tér. Egy vákuum van itt, uram, mely elnyeli a tisztességet, kiöli az önbecsülést, személytelenné, rabszolgává tesz. Büszke fejek, kemény nyakak hajoltak meg itt, és adták el addigi tartásukat aprópénzért, hogy mohó idegeneket gazdagítsanak. Hogy megtapasztalják a fájó csalódás, becsapottság, megalázottság, átvertség lesújtó, keserű ízét. Hogy névtelen alkatrészei legyenek a mindennapok lélekölő taposómalmának, mely velük, de nem értük forog. Ezrek sóhaja, imája szállt fel itt az űr irányába, lyukat ütve az addig épnek hitt védőpajzson, de válasz nem jött, csak a kongó üresség érzése csapódott vissza szívükbe. Ezt a teret könnyel mossák fel, az őszinte – családjaikért aggódó, több száz kilométerről reménykedve idevándorló –, munkát, megélhetést kereső becsapott magyarok könnyeivel. Akik átveretésük, rendőri zaklatásuk másnapján is kénytelenek ide kiállni…, mert nincs más megoldás, más kiút. A reménytelenség alagútjának bejárata ez, melyben bukdácsolva araszolnak, s mely hosszú, ködös és nem látni a végét…
Dante pokla ez a tér, uram, Budapest, Magyarország szégyene…