Tartalom
    Az Olvasóhoz
    A Széll Kálmán (Moszkva) tér
    A rendőrség
    Zűr a Körtéren
    A Nagykörút
    Riporter a körúton
    A szemét
    Parlamenti keresztmetszet
    Az amerikai
    Magyarok földjén
    Nyomozók a szállóban
    Orsi
    Régi pofák, új álarccal
    A stratégia
    Szemtanúk
    Állami állapot
    Kitervelt magyar jövő
    Városházi látogatás
    Visszhang
    A polgármester álma
    Körkép
    Bűnözők rács mögött
    Egyedül
    Parlamenti beszámoló
    Nyomozók a Nagykörúton
    A gyönyör háromszöge
    Célközelben
    Vissza a gyökerekhez
    Fogdában a csapat
    Számonkérés
    A jövő ígérete
    Látomás a körúton
    Búcsú a Széll Kálmán téren
    Végszó
    „Ihletőink” hirdetései
    Kell még egy szó!

    A számonkérés napja jön!

    Egy majdnem regény


    Tudja, ezt az egykori Széll Kálmán teret a kommunisták Moszkva térnek nevezték, hogy jó mélyen, és simára kinyalják vele a ruszkik fenekét. Nos, a mi szabadságvágyunkat többször is sárba taposó, elnyomó, népirtó, utálatos Moszkva lelki-fizikai szennyének utóhatásaként ez lett a Kárpát-medence reményvesztett magyarjainak találkozóhelye. Az őseik földjén megvetett nyomorultak, az édes honukban csak megtűrt szolgák semmi körül kóválygó forgásának jelképe lett e tér. Egy vákuum van itt, uram, mely elnyeli a tisztességet, kiöli az önbecsülést, személytelenné, rabszolgává tesz. Büszke fejek, kemény nyakak hajoltak meg itt, és adták el addigi tartásukat aprópénzért, hogy mohó idegeneket gazdagítsanak. Hogy megtapasztalják a fájó csalódás, becsapottság, megalázottság, átvertség lesújtó, keserű ízét. Hogy névtelen alkatrészei legyenek a mindennapok lélekölő taposómalmának, mely velük, de nem értük forog. Ezrek sóhaja, imája szállt fel itt az űr irányába, lyukat ütve az addig épnek hitt védőpajzson, de válasz nem jött, csak a kongó üresség érzése csapódott vissza szívükbe. Ezt a teret könnyel mossák fel, az őszinte – családjaikért aggódó, több száz kilométerről reménykedve idevándorló –, munkát, megélhetést kereső becsapott magyarok könnyeivel. Akik átveretésük, rendőri zaklatásuk másnapján is kénytelenek ide kiállni…, mert nincs más megoldás, más kiút. A reménytelenség alagútjának bejárata ez, melyben bukdácsolva araszolnak, s mely hosszú, ködös és nem látni a végét…
    Dante pokla ez a tér, uram, Budapest, Magyarország szégyene…