KINCS – Felhalmozott pénz vagy értéke, vagyontárgyak összessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A régies KÉNCS közelebb visz a megértéshez. Köze van a KÉNY, vágy fogalmához. A CzF Szótár összeveti más nyelvek hasonló értelmű szavaival.

Íme: „török és persa nyelven kends, arabul kenz, ismét törökül khazine, khazna, hazna […]” Végső soron a KINCS a munka HASZNA. Az utódnyelvi szavak az ősmag(yar)-nyelv szavait vitték tovább. Például az arab KENZ kissé hasonlít a nők által oly nagyra becsült KENCéhez, vagy amit az jelent számukra a szépség fokozásának műveleteiben. Végül is a szépség – KINCS.   LENCSE – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az biztos, hogy a LENCSEétel, a készítésétől függően ízletes (fiNCSi azaz finom). Az NCS páros sok szóban értelemhordozó, de hangösszefüggésekből eredően jelentése változó. Jelen van a leNCSe mellett a kiNCS, szereNCSe szavakban is, és valószínű innen a LENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre LENCSÉt kell főzni, mivel kiNCSet, bőséget, szereNCSét hoz. Az NCS páros, amely a végletek CS hangjából (kiCSinyező – CSúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölcsönöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSiNos Nő, tetszeni akaráskor ujjaival iNCSelkedőn CSavargatott hajtiNCSe, amellyel, mint ágak közé akadt agaNCSos szarvasbikát ejti rabul a férfit, biliNCSeli magához, hogy bogáNCSként ott ragadjon. De utal CSavaros látványra, CSINálmányra, kötésre, kötődésre, ízre is az abroncs, bakancs, furdancs, gáncs, kilincs, narancs szavakban. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható.