A beszélt nyelv, a tájak nyelve – a történelem élő tanúja

 

Szögezzük le már az elején: a magyar nyelv –, amely bizonyíthatóan és bizonyítottan a teremtés nyelvének tisztán fennmaradt egyenes ága – nem a nyelvészek tulajdona. A nyelvet az egyszerű emberek építették fel az elmúlt évezredek folyamán. így a nyelv az övék!

A magyar nyelv azé a népé, amely oly egyénekből tevődik össze, akik születésüktől fogva halálukig, a bölcsőtől a sírig, mindennapjaikban beszélik, s dalaikat azon éneklik. Kosztolányi után szabadon: ’Akikben mélyen benn van, a vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, metafizikai rejtélyként, és ebben az egyedül való életben így nyilatkozhatnak meg igazán.’

 

A nyelv teljes egésze, tájnyelveivel együtt összetartozó nyelvi egység, s így minden jelensége együtt vizsgálandó. Nem alárendeltje a tájnyelv az úgynevezett „helyes” irodalmi nyelvnek!

A tájnyelvek oktatása is kötelező volna.

A nyelvhelyesség megőrzésével megbízott nyelvész csak akkor elfogadható igazi szakember, ha a nyelvről, annak eredetéről, szavainak kialakulásáról a tényleges valóságot kutatja, és tárja fel a nyelv tulajdonosai elé.