KIRÁLY – Monarchikus állam uralkodója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < német] A KIRÁLY a K.R – R.K gyökből indul: KiR – RiK. A KIRály a fenséges fényesség megtestesítője, mint párját RIKító egyéniség. A RIKító jelző a gazdagokra alkalmazott, akik KIRívóan csillogó, RIKító ruházatban mutatkoztak. E gyökből ered a gazdagot jelentő angol rich, francia riche, német reich, a spanyol, portugál rico, az olasz ricco és mások. A KIRÁLY szóban a K hang Kemény jelentésű: Kemény Ítélő eRő. Az ómagyar ősnyelvben az ÁR, ÚR, ÍR gyökök magas rangot jelentő címek értelemhordozó szóelemei voltak. A kezdetek idején olyan előkelő emberből lett KIRÁLY, aki valamilyen jellemzőjével KIRÍtt a többi közül. Például, szép SZÁL, ilyen volt SZÁL, az első zsidó király (a héber nyelv kialakulása után Szaul), aki egy fejjel magasabb volt mindenkinél. A SZÁR szóból a cári cím megnevezése. Olyan lehetett KIRály, akinek párját RIKító jeles cselekedetei voltak felRÓva az emberek tudatában, köztudottan KIVÁLló tettetekkel. A KIRály RIKító ruhákban járt, mint általában a gazdagok. Az R hangcsoport – IRÁ – a bÁRÓ, bÍRÓ, fÁRAó, kIRÁly, de az ÚR, cÁR címekben is, főleg az R hang, ERŐt jelentő. Ez meghatározó az URAlkodónál. A CzF Szótár említ néhány idegen nyelvi hasonlót: „Eléjön a török nyelvben is keral, a bizanczi görög nyelvben krales, a mandsuban kuron, a szlávban král, król, de mindenek fölött egyezik vele a régi tatár khánok pénzein eléforduló kiraj,” E nyelvek mind az ősnyelvből örökölték, majd hangzástörvényeik szerint alakult át a szó. Írjuk le régiesen: KERÁL. Fordítsuk: RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. A KIRÁLY a REndelkezéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tRÓn erejével, tekintélyével érvényesít. A vele kapcsolatos cselekményekben jelen van az eRő R hangja. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. A fenti jellemzők sűrítménye a KERÁL, KIRÁL, KIRÁLY szó. A KiRáLY – uRaLKodó hangváz: K-R-LY – R-L-K-d. A KIRÁLY nem szláv, nem német szó. A német nép nagyon rövid időre vette kölcsön a KIRÁLYi intézményt, megnevezést, az ő nagyravágyásuk inkább császárság felé hajlott. A szlávoknál cár volt az uralkodó neve. Tehát nem eredhet tőlük a KIRÁLY szó, ha még a saját uralkodói címeik megnevezésére sem tudnak átfogó magyarázatot adni saját nyelvükön.