KLASSZIKUS – A görög-római ókorra vonatkozó, vele kapcsolatos műveltség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KLASSZIKUS szó K.L – L.K gyök alapjára épül: KaL – LaK. Visszavihető a görög-római ókoron túlra (pre-). A szó tartalmazza a SZIK gyökszót és a KL párost. Ez utóbbit a legKeményebb K és a legLengébb L hang alkotja, s ezért nagyon ellentmondásos értelmű különböző szavakban. A csuKLó kemény kötődésű ízület, ugyanakkor rendkívül hajlékony, akár a régies siKLa alakja. Az igazi szónoKLatot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyaKLó nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A SZIKLA kemény kő, de elmozdulhat helyéről, akár a csukló, és GÖRdülve (kör) vagy síkló (síkul) mozgásban indulhat a völgy felé. A KLASSZIKUS nem magyarnak tartott szó, de őrzi ősmag(yar)-nyelvi jellegét: (szi)KLA-sszikus. A KLASSZIKUS irányzat: szoros, SZIKLAszerűen kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. Mindennek a lényege, fő azonosítója a SZÍKjában él, képződik. A klasSZIKus nem változhat, mert a SZÍKja, a dolgok töve, szíve, keményen rögzült alapja nem engedi! A KL páros hangjaival alkotható szavak olyan tárgyakat írnak le, amelyek őrzik ősi rendeltetésüket, alakjukat: kulcs, kalap, kalány, kilincs stb., és mindannyinak köze van a KÖR fogalmához! E KÖRértelem különben érvényes az összes KL kezdetű, idegenül hangzó szóra, amelyek esetenként a mindig ugyanoda visszatérő (klub) vagy gyors ismétlődés (klopfol), esetleg épp KÖRalak (kloáka) jelzői a szóban. Mind az ógörög, mind a latin az ősmag-nyelv leányága. A kifejezést szómegfordított alakban örökölték: SZI-KLA – KLA-SZI, majd némileg módosult azon nyelvek hangzástörvényei szerint.

KLOPFOL – Verve porol valamit. (Húst) potyol. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KLOPFOL K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK, A KLOPFOL szóban magyar gyökök beszélnek és szunnyadnak. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van: KL és PF, mindkettő alvógyök. A K.L – L.K gyök: KaL – LoK, a KALapács, mint ütőeszköz alapszava. A LOK = hely, ahová üt. A LOP – POL, PALL = üt, PAL – LAP, LAPosít. A PF kötött mássalhangzó-páros hangjai a P.F – F.P gyököt alkotók: PüF – FüP (p > l: fül), amelyek a PÜFöl szó alaphangjai. A FOL, lapos alakzat, az idegenből visszatért, FÜLvékonyságra utaló FÓLia. Aki KLOPFOL, az KALaPáLva, PÜFölve LAPosít FÜLvékonyságúra. A német nyelv a KALAPácsolás KOPOLás szavak ősnyelvi elemeit használva módosította a szót.  

KLUB – Hasonló foglalkozású, érdeklődésű embereknek közös szórakozás, művelődés végett való egyesülése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol] A KLUB K.L – L.K gyökbővítmény: KaL – LaK. Mi a KLUB? Egy KÖR. Ugyanolyan művelődés, sport, szakma, kedvtelés, szórakozás iránt KomoLyan érdeKLődő emberek KÖRe, csoportja. Akik ugyanabba a KLUBba járnak, egy KaLAP alá tartoznak, nézeteik nagyvonalakban KLAPpolnak. Ennek ellenére csaK Lazán kötődnek egymáshoz (csukló = csak laza). A szómegfordítás szabálya szerint: KLUB – BULK. Ha a lágy L hangot J hangra cseréljük: BUJK. A BUJKA a fészek ősmag(yar)-nyelvi neve. A KLUB is fészek. E szó, ha angol nyelven képződött, akkor sem kerülheti el az ősi ANYA-nyelv szóalkotási szabályait, mivel kötelezően csak annak gyökszavaiból gazdálkodhat! Nincsenek saját gyökei! Ez esetben a gyök a KL páros. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, így közbeiktathatjuk a kieső hangot: K-A-L A KLUB angol kiejtéssel KLAB. A kötött mássalhangzó-párosok is gyökképzők (kl). A KLB hangokkal van magyar szó is: KaLiBa, és az is egy fészek, mint a KLUB – KLAB (kalab). A kalap is fejre borított fészek, amely klappol azaz talál. Bármilyen nehezükre esne is e nyelvek beszélőinek, el kell ismerniük, hogy nyelvük az ősmag-nyelv alapjaira épül, amelynek egyenes ági utóda a mai magyar nyelv, és e nyelvek minden szóalkotó jelensége csak a mai magyar nyelven fejthető meg.

KLUMPA – Facipő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KLUMPA K.L – L.K gyökbővítmény: KaL – LaK. A KLUMPA szóban két kötött mássalhangzó-páros van – KL, MP –, amelyekből egyik körül értelemadó hangnyaláb alakul ki: UMPA. Az MP párossal létrejövő értelemadó hangnyalábok egyik szerepe az IMPOnáló figyelemfelkeltés. Az eredeti KLUMPA fából készült, járáskor KaLaPáló hangot adott, és merevsége miatt a vele járás kissé KaLIMPÁló, csÁMPÁs. Az első facipő, a KALIMPA még az ősi időkben készült, az egynyelvűség idején. Nevet is akkor kapott a lábbeli jellemzőinek sűrítményeként. A KLUMPA név a későbbi időkben módosult a germán nyelv hangzástörvényei szerint.  

KOALÍCIÓ – Két vagy több szervezet, (hatalmi) csoport, állam közti szövetség. Politikai pártok együttműködése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KOALÍCIÓ szó hangkiesés nyomán ilyen alakú. Az értelemszerinti elnevezés: KOvALÍCIÓ lenne, hiszen összeKOVÁCSolt kötődésekről van szó. Ám lehet KOmALÍCIÓ is, hiszen minden szerződéskötést laKOMA követ, amelyet ma munkaebéd, munkavacsora néven említenek. Azonban, így is beszédes, mivel a nyelv kifejező eszközei, a hangok, hangcsoportok így is adják értelmüket. Az AL, OL ősgyök OLvad, ALvad szavakba az összeOLvadás, némileg megszilárduló ALvadás, összeötvözés értelmét viszi be. A KOALíció – ALKUíció: KOAL – ALKO – ALKU. 

Az OA kötött magánhangzó-páros többnyire kellemetlen érzések, érzelmek, bizonytalanság kifejezési hangpárosa, esetenként felkiáltó: OA, OÁ (okád)! A két hang a szavakban, akár közbeékelt hang esetén sem a megelégedést fejezi ki, talán inkább bizonytalanságot, kétkedést. A KOALÍCIÓk, nOhA megegyezés alapján jönnek létre, OlyAnok, mint részvevőik. Legtöbbször túl kOrÁn – akár beható ismeretek hiányában – a fennálló állapotok (politikai hatalom megszerzése, megőrzése) által sürgetve kötelezi a helyzet a feleket. Többnyire sOvÁny eredmények vagy elvi különbözőségek miatt rObbAn a KOALÍCIÓ, hogy sOhA többé ne álljon össze. A szóban a LÍC a vékonyságot jelenti: LÉC, de egy bizonyos szint elérésének kötelezettségét is: LÉC – CÉL. Ugyanakkor a LÉC – CÉL gyök (licit) is utal az alkura, amely a KOALÍCIÓ létrejöttének előzménye. Az IÓ a JÓt jelentené, ugyanis sikerre is van esély, volt példa rá. Ez a részvevőktől függ, ám ezen a világon még nem született olyan KOALÍCIÓ, amely nem bomlott fel. A szó ősmag(yar)-nyelvi elemekből épül föl.