KOKÁRDA – Kör alakú, fodros szélű (nemzetiszínű) jelvény vagy szalagcsokor. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk:francia] A KOKÁRDA  nem tűnik magyar szónak, de eredete a hajlást jelentő, körértelmű KO ősgyök, és az RD páros értelme nyomán visszavezethető az ősmag(yar)-nyelvbe.

A KORDA, s így a KÁRDA is körértelmű. Az RD páros körül létrejövő ÁRDA értelemadó hangnyaláb, de a páros fordítottja, a DR is az egyenetlen felületet jelenti. Az egyenetlen, foDRosság jellemzi a csokorba vont szalag felületét. Ilyenek még a bORDÁzott felületek, az ORDA egyenetlen felülete, a pÁRDUc, az ORDAs egyenetlen színei, de az RD páros hangjaival alkotható ReDő szó is ilyen felületet jelent. Ez is bizonyíték arra, hogy az utódnyelvek szóalkotásai kötve vannak az eredeti ősmag(yar)-nyelv íratlan törvényeihez. Csak azon törvények alapján alkothatnak új szavakat!

KOKOJSZA – Áfonya. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román < ? ] A KOKOJZA, KUKUJZA, áfonya ugyanaz a növény különböző nevei, de egyik sem román eredetű. Valójában JZ-vel ejtik, ezt elsőkézből tudom, ismerem. Kerek kis bogyóterméséről kapta népnyelven a KOK, KUK szógyököt megnevezésként. A KOKOJZA, KUKUJZA, törpecserjeként a megritkult, ritkás fenyvesek ALJZAti (aljzat – ojza) növénye. Innen a megnevezés második tagja. A JZ páros belső feszítő erőt, vagy eme állapotból kitörést leíró a geJZír, aJZott, raJZás stb. szavakban. Valószínű, ismerték az életfontosságú tulajdonságait e kiscserje gyümölcsének, és azért kapta e nevet. Ha a KOKOJSZA alakot nézzük,akkor a JSZ páros a termés ehetőségét, SZáJjal JáSZolását jelenti. Ennek a szónak egyetlen eleme sem román eredetű. Lásd még az áfonya címszónál. KOLBÁSZ – Bélbe vagy műanyag burokba töltött, fűszerezett darált hús, amelyet főve, sülve, nyersen füstölve fogyasztanak. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:szláv < ?] A zárjelben levő kérdőjel azt jelenti: nem tudni honnan érkezett a szlávokhoz a kifejezés. Pedig egyszerű: a magyar nyelvből! A KOLBÁSZ szó gyöke KOL körértelmű. Az LB párossal nincs sok szavunk, de az LB, BL hangokkal alkotható szavak is beszédesek. A KOLBÁSZ hosszú, hajlékony, BéLBe töltött hentes termék. Hajlékonyságában hasonlít a LiBanyakhoz. A készítésnél, a hurolás után megLóBálják a BéLBen levő vizet, hogy jó kiöBLített, tiszta legyen. A KOLBÁSZ is LóBálható. Ismerős: „KOLBÁSZT LóBálva jön a padlásról.” AKOLBÁSZ szóban van még jellemző magyar gyök, mely a rendkívüli jó értelmét hordozza: BÁSZ. A BÁ nagyot, az ÁSZ kiterjedt állapotot, kiterjedést jelentő. Itt az ínyen és nyelven érezhető ízek terjedelmét, de annak nagy voltát is jelenti (az ász mindenben a legnagyobb). Az egész világon senki nem tud olyan valódi ízletes KOLBÁSZt készíteni, mint a magyarok. A KOLBÁSZ igazi hazája a Nagy Magyar Alföld –, ha úgy tetszik Debrecentől Aradig – és Székelyfóld. Bár most Békéscsabán tarják a KOLBÁSZ nagy évi ünnepét, nem jelenti azt, hogy tót eredetű termék. Annyira igaz ez, mint Békéscsaba nevében levő Csaba szó szlovák eredetét igazolni a béka jelentésű žaba szóval, csak mert ott mocsaras volt a vidék. És akkor Békésszentandrás, Békéssámson és a többiek? A Békés sem magyarázható a béka szóval. Milyen név lett volna: Békésbéka. S hogy tisztázzuk: a béka nem csak ezzel a névvel volt ismert az ősmag-nyelvben, mert mivel ott a jellemzők döntöttek, így a másik neve: csobbanó volt a vízbeugrás hangutánzójaként. A szláv nyelvekbe ez a szóalak jutott át a béka megnevezéseként (szlovák žaba, orosz zsaba). Visszatérve a KOLBÁSZra: amíg Győrön túl, Abdán állt a bazársor, és ott vezetett a nyugat felé a fő útvonal, csomagtartónyi KOLBÁSSZal megrakodva indultak a különböző országokból való autók Hegyeshalom, Rajka felé. És az autók közt sok volt a cseh, szlovák rendszámú is. Irdatlan mennyiségű hentes árú cserélt gazdát nap, mint nap. Miért innen vitték a csehek, tótok, ha ők a szülőatyjai a terméknek?! Csárdást, huszárt, KOLBÁSZt, mind elhazudja a MÉKSZ az idegen nyelvek javára.