KOMA – Keresztkoma. [MÉKSZ: szláv] A KOMAság fogalma kereszténység előtti, és szoros, bensőséges viszony jelölője. A szó keletkezésekor szláv nyelv még nem létezett. A KOM, GOM összecsomósodást, tömörülést, szoros társasági állapotot leíró szavak gyökei.
A KOMA szó lehet leharapott szóvég is. A CzF Szótár leírása is erre nyit fényt: „Minthogy a komai eljárás eredménye rendesen paszita, lakoma, családi vigalom szokott lenni, hol az örömapa, és a kedves koma között vidám, tréfás, enyelgő szóváltások történnek: innen a koma jelent átv. ért. tréfás elméskedő, jókedvü embert. Ő tiszta koma, egész tréfából áll. Nagy koma ember ő. Kötve kell hinni a komának.” (Kiem. K. S.) Vagyis a szó a valaha volt nagycsaládi, törzsi társasági együttélésben a közös laKOMA vidám, bensőséges emberi kapcsolataiban keresendő. Itt a KOM gyök szoros társasági együttlét értelemben épül be a szóba. Azokkal laKOMÁzom együtt, akikkel egy az örömÖM, bánatOM, akikkel egy körben laKOM, és jó a hangulatOM. A laKOMA MÓKÁs KOMÁzás. A szó eredete tehát az ősmag(yar)-nyelvben keresendő, nem a szláv nyelvekben.