KÖMÉNY – Vadon is tenyésző, apró olajos magvú  fűszernövény [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin < görög < sémi] Mivel a KOnyha, a főzés megnevezései mind KŐ gyökből indulók, mert  KŐvel  volt kirakva a tűzhely KÖrül.

KÖvesztés volt a főzés  neve, ugyanis a felforrósított tűzálló KÖvet gördítették bele a FÁból  készült főzőedénybe (fazék). E jellemzőket szem előtt  tartva, feltehetően a KÖMÉNY is a KŐ gyökből indul. Talán a KÖMÉNY  volt az első olyan KOnyhai  fűszer, melyet KÖmént (ny – nt – ny), azaz KÖvesztésnél MENT,  KÖvesztésnél  MENŐ,  KÖvesztésnél  MENYő  (ményő) főzési ízesítőként  használtak hajdan. Minden ősmag(yar) utódnyelvnél KA, KE, KI, KU gyökkel  induló szó. CzF Szótár: „latinul: cuminum, cyminum, németül: Kümmel,  hellénül: kuminon, arabul: kamum, kemum, kamin, törökül: kiemmun” Kiem. K.S.

Bizonyíték arra, hogy mindannyian az ősmag(yar)-nyelvi KŐ, KÖvesztés műveletéből örökölték, módosították, torzították KOnyhára, főzésre, ételkészítésre vonatkozó szavaikat, köztük  az első ízesítő, a KÖMÉNY nevét is. Példaként: olasz cumino, angol, francia cumin,  galíciai comiño, katalán comí, spanyol comino, portugál cominho, román chimien, chimen, szuahéli cumin, kisibiti, velszi cwmin, cseh kmín, szlovén kumina, máltai kemmun stb. Tehát lehet vándorszó, mely eljutott mindenhová, de még az egynyelvűség idejéből való, az ősmag(yar)-nyelvből. Ide kívánkozik:
KÖVESZT – Abál. [MÉKSZ: finnugor  tőből] Csodálom,  hogy a CzF Szótár nem tér ki erre az ősrégi  KOnyhai műveletre,  melyet a FÁból készült FŐZŐedények idején napi rendszerességgel alkalmaztak. A FAedényben, FAZÉKban  is főztek,  de mivel nem tehették tűz fölé, így kemény, tűz és vízálló KÖVET  forrósítottak meg tűzben, és a már elkészített, minden  szükséges adalékkal ellátott, összeKOtyvasztott,  ZÖKkentett  élelemmel, vízzel  feltöltött edénybe belegörgették, beleKOttyantották, és felforralta azt. 
Ez volt a KÖVESZTés. Kiss Dénes  írja, hogy a nagyanyja Zalában még KÖVESZTett szalonnának nevezte a  főtt, abált szalonnát (Kiss Dénes:Bábel után). Az SZT páros az eledellel  kapcsolatos szavak meghatározó hangzópárosa: asztag, asztal, dagaszt, emészt, koszt, kotyvaszt, köveszt, liszt, oszt, tészta, tiszta  stb.