Két szó, amely sok más szóval egyetemben lerántja a magasztos latin nyelv eredetéről a fátylat. Mondhatják ezt merő véletlennek is, de amikor több ezer szóról ugyanez derül ki, az már NEM VÉLETLEN!
KOMPENZÁL – Kiegyenlít, ellensúlyoz, kárpótol. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KOMPENZÁL is K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > z – moz), nem tűnik magyar szónak, pedig minden része ízig-vérig magyar. A KOMPENZÁL szó a KOM gyökből, a KOMPOna mérleg értelméből indul, amely mérleg eredetileg KAMPÓra akasztott egyenes rúd volt. A középen függesztett rúdra addig akasztották a súlyokat, ameddig kiegyenlítődött, és a rúd egyenesen vízszintben nyugovóra jutott. Tehát kiegyenlítésről, ellensúlyozásról van szó. A szóban még jelen van a PEN gyök, amelynek bővítménye a PENg. A PENgő, csengő nemesfémből készült a PÉNZ, amely értékkiegyenlítő eszköz volt a történelem folyamán. Egy adott szóban levő kötött mássalhangzó-páros hangjaival alkothatók oly szavak, amelyekben e párosok hangjai esetenként egymástól eltávolodva jelennek meg a szóban, de mégis az alapszó értelméhez köthetők. A kompeNZál szó NZ párosának hangjaival leírható a kompeNZálás előtti NehéZ, NélkülöZő állapot, amely állapotot megszünteti a kompeNZálás. (Ilyen eltávolodás: a paJKos JK párosa a JátéK, a KN a KemeNce szóban, és még sok más.) A KOM kör- és tömörítő értelmű, a KOMP oda-vissza kapcsolat, PENZ, kiegyenlítő érték, az OMPE, figyelemfelkeltő jelenség, mozdulatok, tetszetős állapot, tartás, kifejezője, itt szIMPAtikus, IMPOnáló, pOMPÁs megoldás leírója. A szóvégi Z.L – L.Z gyök: ZáL – LaZ,, a kompenZÁLás nyomán felLAZuló állapot. A KOMPENZÁLás ugyanis a kellemes dolgok közé tartozó.
KONGRESSZUS – Nagyszámú meghívott részvevőnek nagyfontosságú kérdésekről tartott tanácskozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KONGRESSZUS szó a K.N – N.K gyök bővítménye: KoN – NoK (k > g, n > m). A szó a tömörülést is jelentő, körértelmű KON gyökkel indul. A KON k > g hangos váltással: GON. Különben a szóban levő NG kötött mássalhangzó-páros, amely itt alvó N.G – G.N gyök: NeG – GoN, szintén a GON, és a GONd alapszava, amely az elme tömörített GONdjait is leírja. A KONGRESSZUS GONdolatok cseréjének helye. Az NG páros a haNGértelem mellett a mozgást, esetenként csavaros mozgást leíró szavak értelemhordozója. Ilyen szavak: böngész, enged, fellengőz, feszeng, forrong, furfang, hajlong, hőzöng, ingerült, lázong, őrjöng, rajong, töpreng, terjenget, verseng, zajong, zeng, zsibong, zsong és mások. E szavak, amelyek kötődnek a nagy összejövetelekhez, a nagy SZERekhez, ez esetben KONGRESSZUShoz, s annak lefolyása alatti események némely jellemzőit is leírók. A G.R – R.G gyökön: GöR – RuG alapulnak a GÖRdülékenység, RUGalmasság szavak, amelyek a sikeres KONGRESSZUS jellemzői volnának. A latin congRESsus (res – ser, azaz szer) szó az országRÉSZek GONdjait megtárgyalni készülő, meghirdetett beKONGatott ősi SZERek példája nyomán alakult ki. A történelem hajnalán tartották az első nagy SZEReket az ősmag(yar)-nyelvet beszélők. Az ilyen régi nagy SZERek (szer – ressz), azaz gyűlések célja volt: SZERét ejteni a különböző RÉSZeken fennforgó SÜRgető (szorzati értelem), súlyos GONdok megtárgyalásának. A nagy országos SZEReket előre meghirdették, azaz beKONGatták. Ez volt a szokás a fejedelmi vezetésű Magyarországon is. A beKONGatott nagy SZERen, a KONG-RESZ-szuson sok a RÉSZvevő, SZORzattal több mint más csoportos összejöveteleken. A megbeszélések is SZORzati fontosságúak, SZERét ejtik az alapvető érdemi, véGRehajtandó sürgető GONdok szeGRől véGRől megtárgyalásának. A GR páros az emelkedés kifejezője is (ugrás, grádics). A KONGRESSZUSon olyan témákat KONGatnak meg, amelyek messzire hatóak térben és időben, számSZERűen sokakat (szer – ressz) érintenek, és esetenként erős visszhaNGot kiváltóak. Meghatározzák a következő időszak céljait, tetteit, esetleg uGRásSZERű eredményekkel. A KONGRESSZUS szó magában rejti a vele kapcsolatos névadó jellemzőket, amelyek magyar fülnek érthető kifejezések, s amelyekkel a címszó világosan, érthetően körülírható. A latinoknak nem állt rendelkezésükre más szóalkotó eszköz, elem, csak amelyeket megörököltek az etruszkok és szicíliai siculusok (székelyek) közvetítésével az ősmag(yar)-nyelvből. Abból alakult ki a még megnevezésében is magyar nyelvi eredetű latin nyelv, amely a víz közé szorított ország: ITALközi (Etelköz) ITÁLiai nép n/ital – lati/n nyelve, s amelynek minden egyes gyökszava is visszavezethető a mai magyar nyelvbe, és értelmük csak magyarul magyarázható! Ennyire egyszerű volna.