Ősmag(yar)-nyelvi szavak
KÖNNYŰ – Csekély súlyú. [A MÉKSz szerint: finnugor] Köze van a könyök szóhoz, bár a CzF Szótár nem tér ki erre. Mivel súlyról van szó, az emelés műveletére kell gondolnunk. Vannak rendkívül súlyos tárgyak, melyeket derékból meghajolva, egész testünkből emelünk lihegve, fújtatva, neh-ezve. Ezek nehezek. Vannak könnyűek, melyeket könyökből emelintünk meg. A csuklóból emelhetők a csekély súlyúak. A magyar nyelv részletekbe menően kifejező az élet valóságainak megjelenítésében. Az értelmi felfogás nehézsége-könnyűsége székely kifejezője: konyít hozzá. A csavaros észjárás jól veszi a kanyart. A nem létező finnugorból eredeztetni botorság. KÖNYÖK – Az alkart a felkarral összekötő ízület, különösen ennek a hajlással szemközti oldalon kidudorodó része. [A MÉKSz szerint: finnugor tőből] A könyök körértelmű szó, görbülő, kanyarodó testrész. A CzF Szótár szerint: „Gyöke a görbét vagy kerekdedet jelentő köny, vastag hangon kony, melyből konya, konyúl stb. ered.” A szóvégi ök utalhat arra is, hogy behajlítva ék alakú (könyék), de arra is, hogy öklelni lehet vele.