KONYHAAz a helyiség, épületrész, ahol főzni szoktak. [bérnyelvészet szerint: szláv < német < latin]

A KONYHA K.NY – NY.K gyökből indul: KoNY – NYoK. A KONYha asszoNYOK, láNYOK, azaz NŐK, vagyis a szoKNYa, szoK(o)NY(h)a birodalma. Hehező hang, SZeszegő hangra vált: konyHa > SZoknya, egyébként azonos hangok. KoNYHa – SZoKNYa hangváz: K-NY-H – SZ-K-NY. Az igazi talpraesett láNYOK, asszoNYOK számára ez felemelő*, mivel itt élik át, itt játsszák el az élet által rájuk osztott igazi, bensőséges – családról gondoskodó – ANYAi szerepet.

A fELESÉG megnevezésben jelen van az ELESÉG szó, és mögötte az ehhez tartozó FELElősSÉG gondolata. Az általa tálalt eleségből épül a családtagjai testének minden egyes sejtje!

A ház nagyasszONYának KONY(h)Ítania kellett az ételkészítés minden csínja-bínjához, és a láNYOKat erre megtanítani. A KONYha kezdetben egyszerű, árNYÉKot tartó szárNYÉK, leKONYuló tetővel. Hajdan a KONYHA volt a család nappalija, ahol az asztal körül összeülve minden napi teendőt megbeszélte a család. Ez volt a családi egység „kovácsműhelye”.

A kezdetben, a tanyavilágban – amikor a tanya körül volt a tanorokföld – a KONYHÁban költötték el, a munkára sietők a reggelit: fristek, fristák, früstök, frustok. Utána majd futtok. Ez volt a nap további szakaiban: az éhséget ENYHÍfő étkezés, a déli ebéd, a délutáni, osonó sietősen fogyasztott (még bevégzendő munka volt hátra) ozsonnya, ozsonna, uzsonna, és az esti étkezés, a vacsora alatti minden aznapi eseményt és a másnapi teendőket megbeszélő, fecsegő csevere-vecsere helye.

A KONYha volt a látogatóba érkező egy vérből való roKONYokat vagy más látogatókat fogadó, szívesen látó és ellátó hely. A tisztaszobába csak bekukkantottak.

A tűzhellyel, főzéssel, ételkészítéssel kapcsolatosan már említettem a meghatározó szerepét a kályha, katlan, kemence címszóknál. Ugyanez áll a KONYHA esetében is. A ből kirakott zépen levő lyhát, KEmencét magában rejtő, KONYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet nyújtó KONYHA volt a család legfontosabb csoportosulási HElye.

Az NYH hangcsoport – ONYHA – a gUNYHÓ, kONYHA, kUNYHÓ, lANYHA, ENYHE szavakban a megfeszített munka után – szerető, gondos asszoNYi ottHonteremtő kezek munkája nyomán – kellemes körNYezetben való NYugalomra, piHenésre is utal.

Ez – jó odafigyeléssel – az NYH párosból, annak alkotó NY és H hangjaiból, és e hangok által képviselt mondandóból érthető meg. Az NYH páros mindkét hangja lágy hang. A régi időkben a taNYa volt az aNYaHely, eNYHely, otthon, s abban a KONYHA volt az a Hely, ahol a munkában megfáradt férfi hazatérvén leült, megpihenni, asszoNYa főztjét megízlelni, vele eNYelegni, szép szavakkal kéNYeztetni. Itt várta a szerető, meleg aNYai öl, a finom NYámi, a simogató aNYai kéz az udvaron játékba belefáradt, bejövő kicsiNYeket, s akik itt kutattak a mezőről érkezők iszákjában a madárlátta után. A H hang a kebel mélyéből jön, és az óHaj, sóHaj, Hála hangja.

A koNYHa szóban megbújik mindkét hangértelem. A KONYHA megnevezés e névadó jellemzők összegző sűrítménye.

A szóvégi HA, a HAjlék, HAza, z, la szavak indító gyöke.

A KONYHÁban készül a TÁK, az éTEK, amely haTÉKony az egészséges test felépítésében. Ha jó a TÁK, TÉK, akkor KÉTszeres munkában a HATóerő.

Nem mindegy, mit eszünk. Az egészséges, jó alapanyagokból készülő ételt fogyasztó ember a kóroknak ellenállóbb.

Figyeljük meg a haTÉKony, HAKONY szót. Tartalmazza a KONYHA kifejezést.

Testi egészségünk a KONYHA milyenségétől is függ! Itt a KONYHÁra és mögötte levő értelmi összességre gondolok. Ha jó a KONYHA, egészségesek, HAKONYak, haTÉKonyak vagyunk. Ha nem jó, akkor leKONYulunk, elhervadunk. A KONYHA a HAKONY, haTÉKony életerő alKOTó műhelye!
KoNYHa – HaTéKoNY – hangváz: K-NY-H – H-T-K-NY.

További névadó jellemzők: ha a KONYHA nem tiszta, ha förtelmesen mocskos, akkor a szemlélő HÁNYIK a látványtól.
KoNYHa – HáNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.

A mezőről fáradtan érkező, néha elszunnyad, HUNYIK a KONYHAasztalnál.
KoNYHa – HuNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.

Ételfőzés után, nyáron a KONYHÁn KIHUNY a tűz a KÁLYHÁban.
KoNYHa – KiHuNY – KáLYHa hangváz: K-NY-H – K-H-NY – K-LY-H.

A CzF Szótár a mellett egy másik szerepét is említi a KO gyöknek: „egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német chen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina, cuhhino, svéd koek, angol kitchen, cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek KOtyogását utánzó KO hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó koh, kohó, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kuchar stb. szókban.” Kiem. K.S.

Ez a sok gyökegyezés mind az egy forrásból, egy nyelvből eredést bizonyítják, de egyik nyelven sincs rá átfogó magyarázat, csak magyarul. Ám lehet küszködni a szláv < német < latin nyelveken a névadó jellemzőket megjelenítő elemek keresgélésével.

Az NYH – HNY értelmi kapcsolat: a koNYHa éHNYelő hely.

/*/ Csak a mai – minden ősi értéket megvető, lekicsinylő, azok iránt elégedetlen – családját, önmagát vásárolt készétellel takarmányozó, kizárólag a külső testi szépségre adó, mesterségesen gömbölyített, a nemiséget lépten-nyomon kihangsúlyozó, körmös-cicomás, díszszegecsekkel, észszerűtlen külsőségekkel ékített, túlhangoltan korszerű szemléletű, szabadelvű hölgyek érzik megalázónak a KONYHAi munkát.

Képtalálatok a következőre: Régi konyha a szárnyék alattKéptalálatok a következőre: Régi konyha a szárnyék alatt