KONYHA – Az a helyiség, épületrész, ahol főzni szoktak. [bérnyelvész: szláv < német < latin]
A KONYHA K.NY – NY.K gyökből indul: KoNY – NYoK. A KONYha asszoNYOK, láNYOK, azaz NŐK, vagyis a szoKNYa, szoK(o)NY(h)a birodalma. Hehező hang, SZeszegő hangra vált: konyHa > SZoknya, egyébként azonos hangok.
KoNYHa – SZoKNYa hangváz: K-NY-H – SZ-K-NY.
A KONYHA – AHNYOK teljes átfordítás mutatja: a KONYHÁban vannak az AhNYÁK, AhNYÓK. Népiesen szólva: a KONYHA ANYJOK birodalma.
KoNYHa – aHNYáK – aHNYóK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – H-NY-K.
Az igazi talpraesett láNYOK, asszoNYOK számára ez felemelő*, mivel itt élik át, itt játsszák el az élet által rájuk osztott igazi, bensőséges – családról gondoskodó, legfontosabb – ANYAi szerepet. A fELESÉG megnevezésben** jelen van az ELESÉG szó, és mögötte az ehhez tartozó FELElősSÉG gondolata. Az általa tálalt eleségből épül a családtagjai testének minden egyes sejtje! A ház nagyasszONYának KONY(h)Ítania kellett az ételkészítés minden csínja-bínjához, és a láNYOKat erre megtanítani.
A KONYha kezdetben egyszerű, árNYÉKot, ENYHEt tartó szárNYÉK, leKONYuló tetővel. Hajdan a KONYHA volt a család nappalija, a fő tárgyaló, ahol az asztal körül összeülve minden napi teendőt megbeszélte a család. Ez volt a családi egység „kovácsműhelye”.
Kezdetben, a tanyavilágban – amikor a tanya körül volt a megművelendő tanorok föld – a KONYHÁban költötték el, a munkára sietők a reggelit a friss teket, friss tákot. Régi mondás: Früstök, frustok, utána majd futtok. A KONYHA volt az étkek helye. A reggeli napkezdő étek, majd a további napszakokban: az éhséget ENYHÍtő fő étkezés, a déli ebéd, a délutáni, osonó sietősen fogyasztott (még bevégzendő munka volt hátra) ozsonnya, ozsonna, uzsonna, és az esti étkezés, a vacsora alatti minden aznapi eseményt és a másnapi teendőket megbeszélő, fecsegő csevere-vecsere helye.
A KONYha, KONYha volt a látogatóba érkező egy vérből való roKONYokat, roKONYhokat vagy más látogatókat fogadó, szívesen látó és ellátó hely. A tisztaszobába csak bekukkantottak.
A tűzhellyel, KÁLYHÁval, KEmencével, főzéssel, ételkészítéssel kapcsolatosan már említettem a KŐ meghatározó szerepét a kályha, katlan, kemence címszavaknál. Ugyanez áll a KONYHA esetében is. A KŐből kirakott KÖzépen levő KÁlyhát, KEmencét magában rejtő, KONYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet nyújtó KONYHA volt a család legfontosabb csoportosulási HElye.
Az NYH hangcsoport – ONYHA – a gUNYHÓ, kONYHA, kUNYHÓ, lANYHA, ENYHE szavakban a megfeszített munka után – szerető, gondos asszoNYi ottHonteremtő kezek munkája nyomán – kellemes körNYezetben való NYugalomra, piHenésre is utal. Ez – jó odafigyeléssel – az NYH párosból, annak alkotó NY és H hangjaiból, és e hangok által képviselt mondandóból érthető meg. Az NYH páros mindkét hangja lágy hang. A régi időkben a taNYa volt az aNYaHely, eNYHely, otthon, s abban a KONYHA volt az a Hely, ahol a munkában megfáradt férfi hazatérvén leült, megpihenni, asszoNYa főztjét megízlelni, vele eNYelegni, szép szavakkal kéNYeztetni.
Itt várta a szerető, meleg aNYai öl, a finom NYámi, a simogató aNYai kéz az udvaron játékba belefáradt, bejövő kicsiNYeket, s akik itt kutattak a mezőről érkezők iszákjában a madárlátta után.
A H hang a kebel mélyéből jön, és az óHaj, sóHaj, Hála hangja. A koNYHa szóban megbújik mindkét hangértelem.
A KONYHA megnevezés e névadó jellemzők összegző sűrítménye. A szóvégi HA, a HAjlék, HAza, HÁz, HÁla szavak indító gyöke. A KONYHÁban készül a TÁK, az éTEK, amely haTÉKony az egészséges test felépítésében. Ha jó a TÁK, TÉK, akkor KÉTszeres munkában a HATóerő. Nem mindegy, mit eszünk. Az egészséges, jó alapanyagokból készülő ételt fogyasztó ember a kóroknak ellenállóbb.
Figyeljük meg a haTÉKony, HAtéKONY szót. Tartalmazza a KONYHA kifejezést. Testi egészségünk a KONYHA milyenségétől is függ! Sőt! Itt a KONYHÁra és mögötte levő értelmi összességre gondolok, mert az ősi tanyai KONYHA több volt, mint főzőhely. Ha jó a KONYHA, egészségesek, HAtéKONYak, haTÉKonyak vagyunk. Ha nem jó, akkor leKONYulunk, elHErvadunk. Az éttermeket ma is a KONYHÁjukról minősítik.
A KONYHÁT igazi HAtéKONY, haTÉKony életerő alKOTó műhelyeként tartották számon!
KoNYHáT – HaTéKoNY – hangváz: K-NY-H-T – H-T-K-NY.
Ismétlem: a család minden ügye-gondja, GONYHja a KONYHÁban dőlt el. Ez volt a fő tárgyalóhely.
További névadó jellemzők: ha a KONYHA nem tiszta, ha förtelmesen mocskos, koszos, akkor a szemlélő HÁNYIK a látványtól.
KoNYHa – HáNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.
A mezőről fáradtan érkező ember, néha elszunnyad, HUNYIK a KONYHAasztalnál.
KoNYHa – HuNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.
Ételfőzés után, nyáron a KONYHÁn KIHUNY a tűz a KÁLYHÁban.
KoNYHa – KiHuNY – KáLYHa hangváz: K-NY-H – K-H-NY – K-LY-H.
A CzF Szótár a KŐ mellett egy másik szerepét is említi a KO gyöknek: „egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német Küchen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina, cuhhino, svéd koek, angol kitchen, cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek KOtyogását utánzó KO hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó koh, kohó, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kuchar stb. szókban.” Kiem. K.S.
Ez a sok gyökegyezés mind az egy forrásból, egy nyelvből eredést bizonyítják, de egyik nyelven sincs rá átfogó magyarázat, csak magyarul. Ám lehet küszködni a szláv < német < latin nyelveken a névadó jellemzőket megjelenítő elemek keresgélésével, amint a fenti magyar gyökelemzésben.
Az NYH – HNY értelmi kapcsolat: a koNYHa éHNYelő hely.
—————————–
/*/ Csak a mai – minden ősi értéket megvető, lekicsinylő, azok iránt elégedetlen – családját, önmagát vásárolt készétellel takarmányozó, kizárólag a külső testi szépségre adó, mesterséges betétekkel gömbölyített, sminkkel álcázott, a nemiséget lépten-nyomon kihangsúlyozó, kicsipálódott, körmös-cicomás, díszszegecsekkel, észszerűtlen külsőségekkel ékített, túlhangoltan korszerű szemléletű, szabadelvű hölgyek érzik megalázónak a KONYHAi munkát.
/**/ Az ASSZONY szóban a hASZON értelme is jelen van. A legnagyobb hASZON, a dolgos, hűséges ASSZON, ASSZONY, feleség.
