KOVÁCS – Kalapálással formált vasalások, tárgyak, alkatrészek készítésével, illetve patkolással foglalkozó iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KOVÁCS K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VáK (k > g: vág). Mi kellett valaha a tűzgyújtáshoz? KOVA! Két KOVÁt ÁCSoltak (ütöttek), hogy szikra pattanjon ki: KOVÁCS. Mi kell a tűz felfokozásához? KOHolás: KOHÁCS. Mely fém a legjobban KOVÁCSolható? VAS, VAS-KÓ – KOVAS. Mi a CSInál szó egyik ősi változata? ÁCSiál, ÁCSol: KOVÁCSol. A KOVÁCS keményen odaVÁG. A vas alakításakor CSAVaró műveleteket is végeznek (csav – vacs – vács). A csűrés-CSAVarás VACSkoló átalakítás. Persze, itt átvitt értelemben, hiszen a KOVÁCSolás tüzes vassal történik. A VAS több néven volt nevezve az ősmag(yar)-nyelven: VAS, KOVAS (kőből olvasztott), VASKÓ, FERŐS. Mindezek mellett a V hanggal kialakuló értelemadó hangnyaláb, itt OVÁ. Ez valamilyen bonyolult művelettel tartalmat létrehozó, azt egységben tartva elindító értelmű. Ilyen a szÖVEt, felÖVEz, mŰVEl, AVAt, tÁVOl, kAVAr, sAVAnyít, kOVÁsz, szAVAl stb. A CzF Szótár leírása: „Minthogy a kovács koholva, kalapálva, vasat ütve verve dolgozik: legvalószinübb, hogy e szó gyöke a hangutánzó ko. Mi az ács végzetet illeti, ez kétfélekép értelmezhető, vagy a latin faber-nek megfelelő ács főnév, miszerint kovács annyi volna, mint ko-ács, mely szebbhangzat miatt v kapocshangot vett föl; vagy átalakult ás, mint bogács bogás, kalács kalás, bordács bordás, kajács kajás, tanács tanás, s több másokkal, miután több szavainkról világosan tudva van, hogy ily hangcserével keletkeztek, pl. ordas néhutt ordacs, bekes máskép bekecs. Ha továbbá azt is tekintetbe vesszük, hogy a h és v mint rokonok fölcseréltetnek, ennél fogva kovács annyi volna, mint a koha törzsökből eredett kohás, kohács, kovács.” Több névadó jellemző összhangja.  

KOVÁSZ – Kenyérsütéshez használt kelesztő anyag. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KOVÁSZ K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VaK. A CzF Szótár leírása: „kov-ász, mintegy kav-ász, ami kavar vagy kavarva van. […] Savanyított tészta, mely által a kenyérnek való lisztet keverik, kavarják vagy mint mondani szokás, megkelesztik. […] Szélesb ért. vizzel kevert (kavart) és összegyúrt liszt, […] Mind hangra, mind értelemre nézve rokon a kotyva, kotyma, kotyvaszt, kotyfol szókkal is, melyek általán habarás (kavarás) általi sütést, főzést jelentenek; innen kovász annyi is lehet, mint kotyvasz, melylyel a sütésre készített lisztet keverik. A szláv kvasz ugyan egészen megegyezik vele, de rokon hangu és értelmü szókat aligha képes kimutatni.” Tehát a szláv nyelvekben nincs szóbokra, nincs vonatkoztatható kapcsolata, a magyar nyelvben viszont bőven van.  

E mellett az OVÁ értelemadó hangnyaláb is magyar eredetű szóként azonosítja. A kOVÁsz sAVAnyított kelesztő, amelyet beAVAtnak a kelesztendő tésztába, és attól térfogatban is terjed, amit a szóban levő ÁSZ gyök mutat. A V.SZ – SZ.V gyök: VáSZ – SZöV. A koVÁSZ kelesztésnek nevezett belső elváltozások erjesztő SZÖVevényét indítja el a tésztában. Egy másik jellemzője, hogy a teknőről VAKarják (vak – kav – kov) le a maradékot, amiből KOVÁSZ lesz. Minden szlávozó erőlködés ellenére magyar a KOVÁSZ szó. És nyugodjanak meg: a Kovászna név is magyar.