KUJAK – Ököl. [000] A KUJAK K.J – J.K gyökből indul: KuJ – JaK. E szó nincs a szótárban, de a székely szóhasználatban mindennapos. A Kemény jelentésű K hang oda-vissza olvasatban kezdőhang. A KUJ gyök görbeség, a JAK szintén. A J hangcsoport – UJA – a kUJAk azt jelentené:
Keményre zárt UJJAk. Ha támad, az ember orcÁJÁba, pofÁJÁba vág vagy gyomorszÁJOn, és nagyon fÁJÓ az ütése, bAJOkat okozhat. A CzF Szótár szerint: „Ritka használatu szó, Páriz szerént ökölt jelent; honnan kulyakol, am. öklöz. Minthogy az ököl nem egyéb, mint gömbölyüre szorított kéz; innen kuly v. kul gyökénél fogva azon szók osztályába sorozható, melyek ugyanezen gyökből eredvén, görbét, vagy kereket, vagy gömbölyűt jelentenek. […] ‘kulyak’ (ököl) is a befelé görbített és szorított ujjak által képeztetik.” A KÖLYŰ malom, ütéssel zúzó: öKÖLYű. Az ókorban élt Nóé második fiának nevei: Kám. Csoma*, ErÖKLÖs azaz HerAKLÉsz is mindent szétzúzott ököllel, azaz KUJAKkal. Az oroszlánt is megölte, s bőréből készítette az első kacagányt. A KÖLYŰ malom, egy erre a célra kiképzett LYUkba belerakott gabona magvakat zúzott szét a KUJAKszerű KÖLYŰvel, amely gömbszerű gömbÖLYŰ bunkóban végződő nyeles ütőeszköz, s amellyel addig KUJAKolja a széttörendő magvakat vagy egyebet, ameddig a morzsalék eléri kívánt szemcse méretet. A ma is használt változata a konyhai mozsár.
*Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék I. kötet