KUKORICA – 1 – 2 méter magasra növő, szemes termést hozó növény. Emberi táplálék és takarmány. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát és román] A KUKORICA az első azon termények között, amelyet emberi táplálékul használtak már az ősiségben az egynyelvűség idején. A nyelvészek által beírt szerb–horvát, román nyelvek még a csírában sem voltak a KUKORICA névadásakor. A CzF Szótár véleménye: „Hozzánk keletről hozott közismeretű növény, melynek gyümölcse, hosszukás gömbölyű csövön bogyók gyanánt öszvetömülő magokból áll. Mint alakja mutatja, nevét a kukora szótól vette, melyhez leginkább hasonló; a cza kicsinyező képző, mint a Katicza, Gyuricza, gánicza, és a cze a kendericze szókban. Tájszokásilag hol törökbúza, hol tengeri, hol málé. Kukoriczát ültetni, kapálni, szedni, fosztani, morzsolni. Tejes, nyers, főtt, sült, piros, tarka kukoricza.” A KUKORICA a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul: KUK, a torzsát KŐKemény (kuk) szemek veszik körül. A K hangcsoport – UKO – a kUKOricaszemek egy csOKOrban vannak, teljesen tAKArják a csusza törzsét. A K.R – R.K gyök: KoR – RaK, a torzsát KÖRülvevő szemek, akár, mintha ráRAKottak lennének szép sorban. Az R hangcsoport – ORI – a növény hasonlít a cIROkhoz, a kukORIcaszemek kÖRÜlveszik a csusza törzsét. Lebontva szétgURUlnak, kÓRIcálnak, ERŐsek, de tÖRÉkenyek is. Az R.C – C.R gyök: RiC – CiR, a szemek lebontva, lepörgetve RÁZhatók, RISZÁlhatók, RICÁlhatók, könnyen gurulnak, úgymond kóRICÁlnak. A C hangcsoport – ICA – a kukorICAcső távolról nézve rECÉsnek tűnő, a kukorICAszemek a csusza hosszához mérten pICIk, szétöntve kórICÁlnak. Az, hogy a KUKORICA a KUKORIék legkedvencebb szemestaKARmánya, már csak szépítő, ízesítő hab a tortán. Ha a KUKORICA megnevezést új keletű szóként vesszük, akkor is a nyelv névképző törvényei, szabályai szerint történt, mert nem történhetett másként. Van azonban itt egy érdekes jelenség, amelyet nem lehet tudatos “összebeszélésnek” venni. A CIROK nevű növény ránézésre hasonlít a KUKORICÁra. Ismeretesek a magyar nyelv szómegfordító lehetőségei, amely csak e nyelv sajátossága. Többféle fordítási mód van, ez esetben a teljes 180 fokos fordítást nézzük: KUKORICA – ACIROKUK. Emeljük ki néhány összefüggő hangját: aCIROKuk. Mit találunk? A CIROK nevét! A KuKoRiCa – CiRoK hangváz: K-K-R-C – C-R-K. A CIROK Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. A KUKORICA pedig Amerikában. Akkor hogyan hasonlít a két növény neve? Talán, mert valaha régen, az ősiségben, az Özönvíz előtt, az egynyelvűség idején jelen volt az egész földkerekségen, és akkor is ez volt a neve, mert nem lehetett más a jellemzők nyomán. Mivel a mai magyar nyelv, amely az ősnyelv egyenes ágú leszármazottja nem ad más megnevezési lehetőséget, mint amelyet tervezője, alkotója által gondosan felépített nyelvszerkezeti illeszkedési váza és belső hangtani szabályai, hangzástörvényei a növények jellemzőiből kiindulva az adott esetben megengednek! Ez bizonyíték egyúttal arra is, hogy a mai magyar nyelvnek az ősnyelvihez hasonló névadási eszközei vannak, és ez senki által nem felülírható!