KÜSZÖB – Az ajtókeret alsó része. [A hivatásos nyelvészet szerint: ? permi] A KÜSZÖB K.SZ – SZ.K gyök: KüSZ – SZöK. A KÜSZÖB hamisíthatatlan magyar szó! Mondandója érdekesen összetett. A KÜSZ gyök a KÜZdelem, az ÖB a befogadás. A KÜSZÖB védelmi vonal, a belső ÖB védelmi vonala. A KÜSZÖBöt fából ESZKÁBálták, hogy kiKÜSZÖBölje a kinti, befolyni akaró esővizet. MegGÁTolandó az átfolyást. A KÜSZÖB egy GÁT a GÁDoron, bejáraton. A KüSZöB – eSZKáBa hangváz: K-SZ-B – SZ-K-B. A KÜSZ a KÜLső, az ÖB a belső tér. A KÜZdelem célja a KÜSZÖB legyőzése. A B hang a Botlások lehetősége, a végkifejlet Bizonytalansága. Az életben sok KÜSZÖBbel találkozunk, van, amelyen átlépünk, átKÜSZködünk, némelyiken átSZÖKünk, s van olyan, amely visszavet. A KÜSZÖB KÜZdelemre ÜSZKÖlő. Ha győzni akarunk, akár BŐSZ KÜZdelemre is. De, ha átlépünk nehéz KÜZdelmek árán egy KÜSZÖBöt, az azon túl megtalálni vélt Boldogulás ezzel még nincs szavatolva. Még sok-sok KÜSZÖBbel találkozunk, míg végül a legutolsót is „átlépjük”. A KÜSZÖB a belső élettér és külső tér közti SZÜK határ, KÖZ. Az Ö a belső kÖr, az ÖB, ÖB-Öl védettség, a szeretet ÖLelése és a szeretet tÖrvénye a küsz-ÖBön belüli térben. De talán jelzi azt is, hogy odakint a nagy térben bizony más tÖrvények uralkodnak. Az SZ hangcsoport – ÜSZÖ – a kÜSZÖb a fÉSZEk, vASZOk határa. A nÁSZOlás, ASSZOnnyá válás is kÜSZÖbön belüli esemény, és egyféle kÜSZÖb is, éles határ, kÉSZÜlés az anyaságra. Az ezt követő fESZÜlt állapot: kÉSZÜlés a SZÜlésre. A kÜSZÖb a belső és külső – viszonylag széles – térségei közti lESZŰkített átjáró alapja. A fÉSZEkből kISZÁllás és vISSZAtérés határvonala. Minden nehezen átléphető – jelképes vagy valós – kÜSZÖb fESZÜlt hangulatot keltő. Az ÜSZ – SZŐ ősgyök, az SZ hang értelméből indulva kiterjedés, a SZÖ SZÖvevény. Ez a KÜSZÖBön kívüli állapot is lehet. A nehézségek kiKÜSZÖBölése, akár KÜZdelem árán is, azoknak a KÜSZÖBön, életterünk határán kívülre távolítását jelenti. Egy régi mondás: A KÜSZÖB nagy határ. E mondás oly régi, mint amilyen régi a KÜSZÖB. Érzelmi* vonatkozásban is jelentős határ. Az ősiségben megáldották ott a hosszú útra távozót, vagy a messziről érkezőt. Döbbenetes érzés átlépni utoljára az édes szülőház, az édes gyermekkori élettér KÜSZÖBét, talán a visszatérés reménye nélkül. Elhagyni végképp azokat, akik a világon a legmélyebben szeretnek, akik ránk halmozták szívük minden érzelmi kincsét, s akiket mi is nagyon szeretünk. Éveken, évtizedeken át álmodni róla, majd – szerencsés esetben – hosszú évek után visszatérve újra átlépni rajta. Újra találkozni szeretteinkkel, és a régi életterünk számunkra oly kedves, évek hosszú során édes emlékként dédelgetett tárgyaival.

/*/ Ezt csak az érti meg, az érzi át, aki már átélte.