LÁSZLÓ – A név az L.SZ – SZ.L gyökből indul: LáSZ – SZáL Az SZ > Z váltással LÁZ, LAZ. Azonos értelmű a LÁZár névvel. LAZa SZÁL, LAZán SZÁLló hasonlatra épül. Az első LÁSZLÓ nagyon LAZA gyerek lehetett, aki SZabadon SZALadó, SZÁLLongó volt. Az SZL hangcsoport – ÁSZLÓ – értelemadó a szóban, ugyanis laza kötést megjelenítő szavak tengelyében meghatározó. Néhány példa: borOSZLÁn, fOSZLÓ, fOSZLÁny és mások. E jellemzői ellenére a másik végletet is megjeleníti, mint értékes kÉSZLEt egyedi darabja, külön is értéket képvisel. Egymagában is erős OSZLOp, olyan erős, amely zÁSZLÓ hordozására is alkalmas. Az SZL páros, mint SZ.L – L.SZ alvógyök: SZáL – LáSZ azonos a szókezdő gyökkel. Hangjaival alkotható szavak is hasonló kötetlenséget, vagy szétválást leírók: SZALag, SZÁLL, SZEL stb. LÁSZLÓ lehetett sokat SZÓLó, beszédes, lehetett SZELeskedő LAZa gyerek, de bátran SZÓLó férfi is, aki zÁSZLÓs OSZLOpként állt az élen. Lehetett kemény, megbízható, SZILárd szikla, régiesen kőSZÁL. LÁSZLÓ ígéret is: LESZ, idővel komolyodó, kibontakozó, mint egy kibontott zÁSZLÓ, amely a diadal felé halad.  
A LÁSZ – SZÁL gyök beépül a kóSZÁL szóba, amely szintén a LAZAsághoz kötődő kifejezés. Ez a LAZA jelenség ihlette a LACikonyha fogalmát, amelynek egy kelléke a kÁSZLÓ, a könnyű kis lábas. De a könnyed LACafacázás, vagy LACi a lusta ember  nyakán is e névhez kapcsolódnak.    
Nem SZLáv eredetű név, mert még a SZLÁv nép megnevezése is az SZL hangcsoporttal fejezhető ki, és csak magyar nyelven értelmezhető.