LÁVA – A tűzhányó kráterén át feltörő folyékony kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A LÁVA L.V – V.L gyökből induló szó: LáV – VáL. A tűzhányó LEVE. Ha „székölyösön, falusiason” mondom: LÁVÁ. Ez magyar szó, és nem olasz*. Magyarul megmagyarázható, körülírható saját jellemzőivel. A szó hangjainak átrendezésével is jellemzőket leíró szavak alakulnak ki. A szó hangvázát az L és V hangok adják. A LáVa forró, oLVa-dt anyag – L-V- forró, -L-V-dt anyag. Bővebben: a LáVa, a FöLd (v > f) mélyéből VaLó, az ott LéVő magas hőtől heVüLő kőzetek megoLVadt, felszínre kitörő LeVe, amely a LeVegőn lehűLVén, megaLVad. Tehát a LÁVA, OLVAdt, lehŰLVE megALVAd. Ezek nem véletlenül kialakult szavak, hanem egy ésszerűen megtervezett nyelv szerves részei, amelyben az okok, okozatok azonos hangokkal, a hangok, önhangzók áthelyezésével, némi bővítménnyel értelmesen kifejezhetők! A magyar nyelvben nincs véletlenül kialakult értelmetlen szó vagy céltalanul betévedt hang! Minden SZÓ saját alkotó hangjaival megmagyarázza az általa megnevezett (lény, anyag, cselekmény) jellemzőit. A LáVa – LeVe – heVüL – oLVad – aLVad hangváz: L-V – L-V – h-V-L – L-V-d – L-V-d. A V hangcsoport – ÁVA – a lÁVA, a kőzetek OlVAdásából VAló, annak lEVE. Ez a föld gyomrában zAVArog, kAVArog, majd rést találva, hEVEs lökésekkel kilÖVEll. A lEVEgőben nagy ÍVŰ fénycsÓVÁk, sziporkák szállnak. Régies magyarsággal kifejezve, hiszen azon alakult ki a szó: Ez VALÁ a föld BELÉnek (altalajának) izzó VÁLAdéka, amely eredeti helyéről kiVÁLA, kitöre, felmagasodó kúpjáról égőn VILLÁncsolva ALÁfola, aláFOLA (v > f) a VÁLÉn, VÖLgyön, ALLÉn, azaz soron ILLAnva, s a hideg LEVEgőn lehÜLVE, megALVAdva, vízVÁLAsztó hegyet hozva létre. Ha ezt régies nyelvezettel írjuk, amelyben a -VA, -VÁ képzők eredeti V.L – L.V gyökként VÁLni vagy VALó jelentéssel ma is élnek a Székelyudvarhely környéki székely nyelvezetben, akkor így néznek ki a szavak: villáncsolVAL, illanVAL, lehülVEL, megalvadVAL, hegyet hozVAL létre. Ugyanis a magyar nyelven „ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.” (G. B. Shaw) Így a LÁVA összes névadó jellemzői elősorolhatók. De ha van kedv, lehet próbálkozni olasz nyelvi tornagyakorlatra is.

/*/ Az etruszkok, a szicíliai siculusok ómagyar ősnyelvéből kialakuló latin, majd ital, italian (lati n – n ital – ital ia n), azaz olasz megörökölte azoktól, épp mint a betöm, betum, beton vagy, mint a tömént (tömésként) használható vezúvi homok felhasználása nyomán kialakult tement, cement, ciment, szavakat. A VEZÚV neve a VEti a ZUVatot szóalakból rövidült, akár az ETNA a vET NAgyot szavakból. A használhatatlan törmeléket székelyül ma is ZUVATnak nevezik.