LÁVA – A tűzhányó kráterén át feltörő folyékony kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A LÁVA L.V – V.L gyökből induló szó: LáV – VáL. A tűzhányó LEVE. Ha székölyösön, falusiason mondom: LÁVÁ. Ez magyar szó, és nem olasz*.
Magyarul ez még magyarázható, körülírható saját jellemzőivel. Régies magyarsággal kifejezve, hiszen azon alakult ki a szó: Ez VALÁ a föld BELÉnek (altalajának) izzó VÁLAdéka, amely eredeti helyéről kiVÁLA, kitöre, felmagasodó kúpjáról ALÁfola, aláFOLA a VÖLgybe (vale), s a hideg levegőn megALVAdva, vízVÁLAsztó hegyet hoza létre. Tehát magyar nyelven több névadó jellemzője van. Lehet próbálkozni olasz nyelvi tornagyakorlatra is.

*Az etruszkok, a szicíliai siculusok ősmag(yar)-nyelvéből kialakuló latin, majd olasz megörökölte azoktól, épp mint a betöm, betum, beton vagy, mint a tömént (tömésként) használható vezúvi homok felhasználása nyomán kialakult tement, cement, ciment,  szavakat.    

LAVÓR – Mosdótál. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A LAVÓR L.V – V.L gyökből induló szó: LaV – VaL. Eltérően a magyar nyelvtől, amelynél a szapuló szóban mind a szappan, mind a mosóLÉ benne foglaltatik, a latinutód nyelvek a szappan s a MOsás műveletét külön írják le, amelyre szintén a LÉ gyököt, a LEVEt használják. Például: olasz LAVAggio, spanyol LAVAdo, francia LAVAge, portugál LAVAgem. Franciául LAVOIR = mosókonyha. Innen van a LAVÓR szó, amely tartalmazza a magyar LÉ gyököt, ám a szó kialakulása a ROVás műveletéből indult. A régi mosdóedények mind fából voltak kiRÓVa. Ilyen a kiROVott, kivájt VÁLYú is, amelynek ROVÁLY – LYÁVOR fordítása is ad hasonló szóalakot, a lágyítást elhagyva: LÁVOR. De van még egy nyelvi érdekesség. A laVÓR valaha RÓVal* készült. A RÓVal készül LAVÓRba LEVet azaz vizet töltöttek, s úgy használták. Az ősi szó a mai magyar nyelvből kimaradt, a latin nyelv viszont megörökölte, majd átvette a többi latinutód, köztük a francia nyelv és később onnan visszatért a mai magyar nyelvbe. Valaha megvolt, innen indult, és ide tért vissza. *Ezt a – létezést, életet, cselekvést jelentő – L hangot, igevégződésként mai napig használják a Székelyudvarhely környéki a falvak lakói: nől a fű, fa, fől a leves stb. Például: A fű le van kaszálval, de a fák töve kihagyval. Ha a fű le van vágval, attól tovafelé nől a sarjú. Vitathatatlan, életképes – ma is élő – megőrzött régies kifejezés. Tehát a fa ki volt RÓVAL LAVÓRnak.