LÁVA – A tűzhányó kráterén át feltörő folyékony kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A LÁVA L.V – V.L gyökből induló szó: LáV – VáL. A tűzhányó LEVE. Ha „erdővidékiesön” mondom: LÁVÁ. Ez magyar szó, és nem olasz*. Magyarul ez magyarázható, körülírható saját jellemzőivel. A szó hangjainak átrendezésével is jellemzőket leíró szavak alakulnak ki. A szó hangvázát az L és V hangok adják. A L-V- forró, -L-V-dt anyag, azaz a LÁVA forró, OLVA-dt anyag. Bővebben: a LÁVA, a FÖLd (v > f) mélyéből VALÓ, az ott LÉVŐ magas hőtől heVÜLŐ kőzetek megOLVAdt, felszínre kitörő LEVE, amely a LEVEgőn lehŰLVÉn, megALVAd. Tehát a LÁVA, OLVAdt, lehŰLVE megALVAd. Ezek nem véletlenek! A magyar nyelvben nincs véletlenül kialakult értelmetlen szó! Minden SZÓ saját alkotó hangjaival megmagyarázza az általa megnevezett (lény, anyag, cselekmény) jellemzőit. A V hangcsoport – ÁVA – a lÁVA, a kőzetek OlVAdásából való. Annak lEVE. Ez a föld gyomrában zAVArog, kAVArog, majd rést találva, hEVEs lökésekkel kilÖVEll. A lEVEgőben nagy ÍVŰ fénycsÓVÁk, sziporkák szállnak. Régies magyarsággal kifejezve, hiszen azon alakult ki a szó: Ez VALÁ a föld BELÉnek (altalajának) izzó VÁLAdéka, amely eredeti helyéről kiVÁLA, kitöre, felmagasodó kúpjáról égőn VILLÁncsolva ALÁfola, aláFOLA (v > f) a VÖLgybe (vale), s a hideg LEVEgőn megALVAdva, vízVÁLAsztó hegyet hoza létre. Tehát magyar nyelven több névadó jellemzője van. Lehet próbálkozni olasz nyelvi tornagyakorlatra is. Kétlem a sikert.
*Az etruszkok, a szicíliai siculusok ősmag(yar)-nyelvéből kialakuló latin, majd olasz megörökölte azoktól, épp mint a betöm, betum, beton vagy, mint a tömént (tömésként) használható vezúvi homok felhasználása nyomán kialakult tement, cement, ciment, szavakat. A VEZÚV neve a VEti a ZUVatot szóalakból rövidült. A használhatatlan törmeléket székelyül ma is ZUVATnak nevezik.