LÁNY, LEÁNY – Nőnemű gyermek [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor elemek] A LÁNY L.NY – NY.L gyök: LáNY – NYaL. A NŐ személyi szerepének LÉNYegét az ÁNY – NYÁ ősgyök sűríti, és vitathatatlanul az ANYAságra, mint végső célra, szerepre mutat. A CzF Szótárból: „[…] valószinü, hogy gyöke le, az ány pedig oly képző, mint a hiány, v. heány szókban, s minthogy vastaghangu képzőt vett fel, a gyök hangzója nem nyilt, hanem éles ë, mely rendszerent az i-vel szokott fölcseréltetni, minélfogva leány annyi volna, mint liány, melynek li gyöke a libeg, lidércz, libócz, libánczol, lifeg, szókban élénk könnyü mozgást jelent. Hihető, hogy az ős magyar ezen élénk, fürge tulajdonságáról nevezte el gyermekeit, s ebből fejthetni meg, hogy a fiatal férfi neve legény oly hasonló a leány szóhoz.” Kiem. K.S. E szövegből az tűnik ki, hogy a LEÁNY (liány) hIÁNYérzettel él, mivel testi-érzelmi kiEGÉszítője a lEGÉny. A LÁNY szó hangjai ugyanúgy, mint a lágy esetében kellemes puhaságot sugallók. A LÁNY a libegő, libbenő, lengő, illanó, illatos, daloló L hang, a nyílt Á (lá-lá-lá), és az enyhe jelentésű NY hang. Ezek alkotják a LÁNY szót. A LÁNY a férfi számára megfejtendő taLÁNY, nehezen kiismerhető. Jól áll kezében a kaLÁNY, vagyis jó ha idejében készül későbbi szerepére. A kalány szónál írtam, hogy a legény a LÁNYt csókolva a nyelvén, nyálán ízleli, kóstolja. A fordított NYAL gyök érzékelteti, hogy a LÁNY szerepéhez tartozik a kedveskedés, a fiú, férfi udvarlásának viszonzásában. A LÁNY végső szerepe: ANYa LEsz. Ezért a LESZ ige LE gyökszava indítja a LEÁNY szót. A LEÁNY esetében a LE gyök a LEhet, LEsz értelmét is hordozó. Mi LEsz, mi LEhet? Mi LEENdő a LEnge ÁNYból? Virágzó LEÁNYzó Lesz, ÁNYzó, LEÁNYGYÓ  (ángy). Ha a JÁNY megérik Jó ÁNY, LEsz érett ÁNY (a feleség szerepére érett). Majd a LÁNYból, JÁNYból, LEÁNYból, LEsz ANYa, Jó ANYa. Az SZ, ASZ – érettség. Ha megérett, és átment az ASZ élményen (f, b), érett nő, ASZ ÁNY, vagyis ASSZONY lesz. Ezeket a nyelv tartalmazza. Ősmag(yar)-nyelvi elemek ezek, beépülve a szavakba, amelyek apró részletekig menően, rejtve és mégis leplet felvillantva beszélnek a nemek szerepéről, a párkapcsolat apró mozzanatairól, azok pőre valóságáról. Bővebben az anya, ángy, asszony címszavaknál.  

LEGÉNY – Nőtlen fiatalember. Nőtlen férfi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A LEGÉNY L.G – G.L gyök: LeG – GáL. Ki a LEGÉNY? A LEGügyesebb, a LEGLEG, LEGesLEG. A CzF Szótár szerint: „[…] valószinünek tarthatjuk, hogy a legény szó gyöke a mozgékony élénkséget jelentő leg vagy leng, mely legközelebb rokon a ledér szónak led gyökével, mintha volna ledény, azaz erejének önérzetében ledérkedő, csapongó.” Minden LEGÉNY törekszik arra, hogy a lányok szemében ő legyen a LEGesLEG. Ezért igyekszik valami olyant mutatni, amit más nem tud. A LEGÉNY szóból van az eLEGáns (e/legén/ye/s), a fordított GÁL gyök a GÁLáns szó alapja. Mi a párviadalok, erőfitogtatások lényege? A LEGerősebb, LEGügyesebb kiválasztása. A viszonyító NT páros sokszor vált NY-re más esetekben is. Így lett a LEGkÉNT, LEGkÉNYt minősülő fiú megnevezése: LEGÉNY. Vagy önminősítésként: a LEG ÉN vagyok! A lEGÉny szó tengelyében levő EGÉ értelemadó hangnyaláb azt igazolja, hogy a lEGÉny, a lEÁNY, lIÁNY testi-érzelmi hEÁNY-, hIÁNYérzetének kiEGÉszítője. Van még egy értelmezés. A GÉNY minősítő értelemadó gyök. A nagyszájú, hősködő nagyleGÉNYkedés, a haNYAG, NYEGle, vaGÁNYkodás már erkölcsi, értelmi szeGÉNYség.