LENCSE – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [déli szláv] A LENCSE L.N – N.L gyök: LeN – NeL. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága, alakja miatt kedvelt. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó női vonatkozásáról a len címszónál. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az NCS hangcsoport – ENCSE – a lENCSE mellett a kINCS, szerENCSE szavakban is, és valószínű innen a lENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre lENCSÉt kell főzni, mivel kINCSEt, bőséget hoz. A tetszeni akaró nő, ujjaival INCSElkedőn csavargatja hajtINCSÉt, amellyel, mint agANCSAival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, s abrONCSként bilINCSEli magához, hogy bogÁNCSként ott ragadjon. Az biztos, hogy a LENCSEétel, a készítésétől függően ízletes, fiNCSi azaz finom. Egyik szófordított alakja CSELEN, a másik ENCSEL. A L-N-CS hangvázzal létrehozható szavak a bizonyíték az ómagyar ősnyelvi nyelvi eredetre. A bibliai Jákób egy tál LENCSÉvel* csENCSELve CSELEN vette meg testvérbátyja, Ézsau** elsőszülöttségi jogát, aki hanyagul lemondott arról, mintegy odadobta érte. Végül megbánta, mint a CSaLáN csípte a veszteség feletti CSaLódás, és LiNCSelésre (innen ered: lincs, roncs, gáncs) is kész lett volna, ami elől Jákób menekülni kényszerült. A LeNCSe – CSeNCSeL – CSeLeN – CSaLáN – LiNCS hangváz: L-N-CS – CS-N-CS-L – CS-L-N – CS-L-N – L-N-CS. Az NCS páros, mint N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, amely a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölcsönöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos, CSINtalan kis NŐCSke, akivel CSINtalankodni lehet. De utalhat boszorkányos szerENCSEhozó CSINálmányra is. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik. NCS – CSN: a leNCSeétel kinCSNek számít íNSéges időkben.
/*/ A JÁKÓB – BOKÁJa, a LENCSE – csENCSEL, LINCSEl szavak és a történetben képviselt mondandójuk, értelmük bizonyítják, hogy a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték, és azt is, hogy több ezer év alatt a magyar szavak alapvető változáson nem mentek át.
/**/ ÉZSAU – neve eredetileg IZSÓ, jelentése: szőrös, az erősen szőrös izsópról: (Hyssopus ssp. canescens), http://www.egeszsegtukor.hu/gyogynoveny-lexikon/izsop.html Izsó (Ézsau) születéséről: „És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak…” (lazsnak = szőrzsák) Biblia: I.Móz. 25:25 A név Izsóról Ézsaura módosult a héber nyelv kialakulása után, épp mint a többi őskori bibliai név is, amelyek mind ősnyelvi eredetű nevek.