LÍDIA – a LÍDIA név az L.D – D.L gyökkel indul: LíD – DíL. E gyöknek tisztelet, szerelem értelme is volt az ősnyelven.
Aki nagyon szerelmes, az kissé önfeLEDt, boLDog, bolondos, DILis is.
Az első LÍDIA DELI alkatú, gyönyörű, LEDéren pörDÜLő lánycseLÉD lehetett, valaki szépségIDEÁLja.
LíDia – iDeáL hangváz: L-D – D-L.
A LÍD gyök, jelentett DALt is, szerelmes DALt, LÍDIA DALos ajkú, szerelmes kislány volt.
A D hangcsoport – ÍDI – az ÉDEs, kEDŰs, jó szívvel ADÓ, ADAkozó nőt is mutatja.
A nevek mindig személyes jellemzők nyomán alakultak ki, rögzültek az ősiségben.
——————-
KLÁRA – a KLÁRA név a K.L – L.K gyökkel kezdődik: KeL – LaK. A gyök kötött mássalhangzó-páros, alvógyökként van jelen a szó elején. Ez esetben valamilyen jellemzőt rejt magában.
A KLÁRA név alapjelentése: tiszta, áttetsző. A név eredete az üveg ősi nevének, a sziKLAszerű, sziKLAkeménységű sztiKLA, azaz üveg szóvége. Ennek tisztasága, csillogó szépsége ihlette a KLÁRA nevet. Áttetsző, csillogó stiKLÁRA hasonló.
A KLÁRA névnek azonos hangváza a KERÁL szóval. A KERÁL volt az URALKÓ, URALKodó.
Ha fordítjuk: KLÁRA – ARÁLK. KLÁRA oly ARA, aki valamely URALKodó kegyét nyerhette el.
KLáRa – KeRáL – uRaLKó hangváz: K-L-R – K-R-L – R-L-K.
A név még az Özönvíz előtti, mivel az ősmesék említik az üveghegyet*, amely sziKLÁRA hasonlóan kemény, és csillogón áttetsző volt.
Ha a névkezdő KL alvógyököt felélesztjük: alvógyököt felélesztjük: KEL, ez a KELlemes, szép, vonzó, nőies KÜLlem, megejtő gyönyörűség. De a szívében LAKó érzelmekre is utalhat.
A LÁ ősgyök LÁtás, áttetsző tisztaság, a LÁR gyök viszont beszéd értelmű: LÁRifári, e hajlamra céloz, ami létező nőies vonás, hisz a nő egyik fő fegyvere a pörgő nyelve.
Az ÁR ősgyök szó-összetételekben magasságot, de értéket is jelent. Az AR, ÁR magas értéket jelentő ősgyök. Ilyen a magas hegyek, hAR, vagy üde hARmat, amely áldás, és értékes akár az ARAny.
Az R hangcsoport – ÁRA – a szép ARA, a gyönyörű menyasszony felülmúlhatatlan védendő értékének értelmét viszi be a szóba. Jelen van a nARAncs, bARAck, ARAny és más szavakban is. Az ARA szó eredete is ősnyelvi ómagyar, a SÁRA, ARAnka, ARAbella nevek meghatározó eleme.
Az első KLÁRA szép, szép, kellemes küllemű, tiszta, beszédes, üde, ritka magas erkölcsi értékkel bíró lány volt.
—————————————-
/*/ Az ősmesék üveghegye valóság volt a Vízözön előtt. Áttetsző tiszta fényű, SZIKLAszerűen kemény, és SZTIKLA volt a neve. Erről a sztikla címszónál a szótárban.