LOP – Más ingóságát a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül jogtalanul, eltulajdonítás végett elveszi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A LOP szó L.P – P.L gyök: LoP – PoL*. A LO ősgyök bővítménye, amely gyök a könnyű, LAza, kötetlen dolgokat leíró.
A LOP szó értelemadó hangja a P. A tolvaj LAPul, titokban megLEP, azaz megLEPetésszerűen jelenik meg, taPad a kezéhez minden elvihető értékes ingóság. Székelyül még használják a megcsaP kifejezést is a LOPásra. A tolvaj, úgymond, magához csatolja, csaPja az elLOPott holmit vagy elcsaPja a lovat stb. A CzF Szótár leírása: „Ez igének gyökeleme: lo, melyhez a p egyszerü képző gyanánt járult, és pedig cselekvő értelemmel. Igy lett az alacsonra lapulót jelentő le gyökből le-p, a szertemenést, válást jelentő té gyökből té-p, a to v. do távolt jelentőből to-b v. dob, a sza gyökből szab. Mi a lop igének lo gyökét illeti, ez azon szók gyökével áll rokonságban, melyek könnyüd, s mintegy suttonyos mozgásu tovább menést, vagy olyan ingadozást, helyből indulást jelentenek, mint: ló, lót, lób, lóbál, lóg, lódúl, lódít. A magyar t. i. a lopással a távoztatás, eltüntetés, elmozdítás fogalmát kapcsolta öszve. Némelyek a lap szóval hozzák viszonyba, minthogy aki lop, az mintegy lapúlva, lappangva, vagyis magát meghúzva, rejtezkedve igyekszik és szokta czélját érni.” Kiem. K.S.
Az L.P – P.L gyök: LaP – PaL (p > f: fal) gyök másik értelme szerint a POL gyök PALló, LAPos, FAL jelentéssel élt az ősnyelvben. A sok FAL, POL, FALak tömege. Ebből indult az ógörög POLisz = város szó, FALak sokasága. LOP – POL, az igazi tolvaj is sokoldalú, bármit elemel, amit az alkalom kínál a FALon belül vagy kívül. A LOPás kötődik a háztáji gazdaságokat dézsmáló két ragadozóhoz is: farkas és róka. Mindkettőnek volt másik neve is az ősmag(yar)-nyelven. Ez az utódnyelvi megnevezésükből látható: róka = vOLPe, vULPe, farkas = LUP, LUPus. Mindkét névben jelen vannak az LP hangok, amelyek a LOPva, LAPulva ragadozó vadnak LOPós tulajdonságát leíró szó alaphangjai. A harc (háborús harc) szó románul LUPTA. Ez is ősmag(yar)-nyelvből örökölt szavuk, és ez a valaha a kezdetek idején egyes népcsoportok által indított támadó harc valódi célját írja le. A fő cél elLOPni. Egy dolgozni nem szerető, henyélő, semmittevő törzs felfegyverkezett bandája nem várt támadással megLEPTE, a jóhiszemű, békés, alkotó, termelő néptörzs területét, ölt, gyilkolt, és elrabolta, elLOPTA megtermelt javait. Minden támadó háború eltulajdonító szándékkal indult.

*A POL gyök a POLitika szótöve. A POLitika – a tévhit szerint – becsületes jelképes építmény (pol – fal) volna a népjólét megteremtésére. Valójában az intézményesített tolvajlás leghatékonyabb eszköze volt már az ókorban. Akkor a népbizalom, mára viszont már – a bizalom megLOPása mellett – a népvagyon elLOPására is „szakosodott”.