MADÁR – Tollas, kétlábú, szárnyas, tojással szaporodó, melegvérű állat. [A hivatásos nyelvészet szerint: ?] A MADÁR szó M.D – D.M gyökből képzett: MaD – DaM. A szó eredetét értelmi összetevőiben kell keresni. A gyönyörű, magasztos nő: MADám, maDÁM, DÁMa. A MAD: táMAD, feltáMAD. FeltáMAD a szél, a főnixMADár hamvából, a halott poraiból. A MEDve két lábra EMELkedik, mikor táMADni akar. János Zsigmond szerint: „Székely táMADt …” – mikor a székelyek felKELtek jogaikért. A DÁMszarvas emelt fővel jár, épp mint az előkelő DÁMa. A DAM emelt gát. Ezek mindegyike felEMELkedésről szól. A MADÁR is felEMELkedik a légÁRba, ÁERbe. Valaha, a kezdetekkor a táMAD szóból alakult ki szófordítással a MADÁR megnevezés (tá-mad – mad-tá). A kisgyerek így mondja: MATÁ. A D hang, mint zöngés érvényesül vagy összeolvad: MADTÁ. MADÁ, azaz emelkedik az ÁRba (áer), levegőbe. A szó tengelyében álló D hangcsoport – ADÁ – a felemelkedéshez szükséges többleterő hozzáADÁsa, de a kismADÁr felÜDÍtő, vIDÁm dala is. A D.R – R.D gyök: DáR – RáD, magas jelentésű a suDÁR, könnyed mozgás a leDÉR szóban. A maDÁR REpül, mint egy kis leDÉR, majd rÁÉRkezik, rÁEReszkedik valamiRE az ÁERből. Az ÁR ősgyök egyik értelme: levegő, légÁR, ÁER. Erről bővebben az áer címszónál. Az ÁR gyök ÁRamlat, légÁRamlat. A szóösszetételek előtti – levegőre, légre utaló – AERo- kifejezés joggal mondható ómagyar eredetűnek, mivel fordítható: AER – REA, ÁER – REÁ. A MADÁR ősnyelvi megnevezései még: repeső, pesőre, libegő, lengő, lendülő, bolyongó, burungózó, szárnyaló, szálló, kerengő, térengő, vágódó, sivalkodó, reptik(repülő tik – tyúk). A repdesőből a szárnyával verdeső, berdeső, bördöső, az angol bird. Ezeket az utódnyelvekben találjuk meg. Bővebben erről a Bevezetőben és a Függelékben.
A Bevezetőből: MADÁR – A madár szó eredetét összetevőiben kell keresni. A mad, támad, feltámad. Feltámad a szél, poraiból a főnixmadár, feltámad a halott. A medve két lábra emelkedik (mellét mutatja), mikor támadni akar. „székely támadt, székely bánja” – mondta János Zsigmond, mikor a székelyek felkeltek jogaikért. Ezek mindegyike felemelkedésről szól. A madár is felemelkedik a légbe, áerbe légárba. Lehetett a kezdetekkor, valaha: tá/madáer. Az ár jelentése: levegő, áer. Az utódnyelvekben jelenlevő számos szóalak mutatja: a levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Az ősnyelven a föld különböző pontjain így nevezték a repülő állatokat. A fordításokból később kialakultak az utódnyelvi nevek: A LEBEGŐ, LEFEGŐ, fordítva fegőle, fogőle, fogele. A német fogel, a holland vogel (ezer éve még egy nyelv), norvég és dán fugl, a svéd fagel. De a vág szónak járásra utaló átvág értelméből is jöhet: átszeli a levegőt, utat vág, vág, szel – vágódik el – vágel. Ez utóbbi fordítva vágel – levág, leveg, levegő, lebegő. REPESŐ – PESŐRE a portugál passaro, galíciai paxaro, román pasăre, spanyol pájaro. VERDESŐ, a szárnyával VERDeső (verd, berd, börd) az angol bird. BURUNGÓZÓ, ebből az indonéz és maláj burung. Székelyföldön ma is használt kifejezés: burungózik a levegőben. A TÉRengő, terengő, turul, japán tori, román vultur. A vultur szóban a vul, fordítva luv, lev, levegő, de ez a német luft, holland lucht és más szavakban is. A SZÁLLÓ jellemzőből a levegőben úszkáló, uszálló, az olasz ucello, a katalán ocell, a francia oiseau (oászó), a koreai sae. A LENDÜLŐ, lengő lindülőből az észt lind, a finn lintu. A szárnyasok valószínű a TIK (tyúk) osztályba voltak sorolhatók, a repülni tudó szárnyast megkülönböztették, így repülőtik lehetett, s mivel a szlávoknál tömörülnek a mássalhangzók a szó elején, a reptik, ptik, pták, ptika alakra módosult. A szóban levő tik mindenképp magyar: tik, tyúk jelentésű. A SÜVÍtő, SIVÍTó, VISOngó, levegőt hasító, sivalkodóból a latin avis (siva – avis). A latin nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek nem a latin avis-ból, hanem előző beszélt nyelvükből hozott gyökfordított repeső – pesőre alakból módosult megnevezést használták.