Az SZ.M – M.SZ gyök az ősiségben is ugyanazt jelentette, mint ma: SZeM, amely MeSZ-sze ellát. Lehet mondani-írni: SZEM, SZÉM, SZUM, SZÜM, SZÖM alakban – amint van is ilyen a tájak nyelvében –, akkor is ugyanazt jelenti.
Ez elmondható az összes gyökről.
Jöhet egy seregnyi finnugrista nyelvész, kimesélheti a földből az összes magyartalan őseit, hazudozhat reggeltől estig, a nyelv gyökei akkor is azok maradnak.
Ez a nyelv nem változott a kezdettől Kazinczyig semmit. Addig nem nyúlt bele emberi kéz avatatlanul. Az isteni nyelv tökéletes volt, semmi változtatni való nem lett volna rajta.
Kazinczy szabadkőműves volt és a német nyelvet imádta. A szép, lágy hangzású, dallamos magyar nyelvet raccsoló németesre akarta változtatni. Ezért szüntette meg a dallamos jövő időt, s a FOG gyökkel pattogósra rontotta. Ezzel együtt eltűnt a félmúlt vagy folyamatos jelen idő is. Ezzel szegényítette a nyelvet.
Alkotott néhány hasznavehető szót. De előtte írástudatlan emberek megalkották az egész nyelvet, szavak százezreit. Azokat senki nem említi, mert természetszerűen névtelenek.
Kazinczy emelvényen áll.
Addig úr és paraszt ugyanúgy szólta a magyar nyelvet, utána viszont kialakult az úgynevezett irodalmi úrhatnám nyelv, s abból mára az utcai katyvasz.
Van egy sereg nyelvész, akik Hunsdorfertől, Budenztől erre beszélik a magyar nyelvet is, az addigi anyanyelvük mellett, és osztják a semmit évtizedek óta.
Lehet gondolkodni.