MEGY – Egyik helyről a másikra halad, mozog. [A hivatásos nyelvészet szerint: finnugor] A MEGY szó az M.GY – GY.M gyök: MeGY – GYeM (m > n: gyün, gyön, jön). A MEnni ige a távolodáshoz, a jönni a közeledéshez kötődő. Ez a GYERE – EREGY fordításból látszik még inkább. Mindkettő a jó, járni fogalomköre. Minden név, megnevezés három névadó jellemző összhangja, így ez a MENNI, MEGY esetében is igaz. Az M hang az EGYén önMaga, MagaM, MegoM, EGOm. Az E hang a természetes lelki-fizikai egyEnsúly kifejező hangja. A teremtett világ alapvető igénye kiEGYenlítődésre törekvés, az EGYensúly megtartása. A GY hang külön is vehető, mint értelemhordozó, mivel a GYal = láb, a GYaló, járó, talajt taposó, GYaroló. Aki meGY, az GYalogol, azaz lábal. A hozzáadás (meg, még, gyömöszöl), a maga mögött hagyás (hagyd, haladj) gondolata is ott rejlik a MEGY szóban. A MENni, MENés az ember egyik sajátos jellemzője, veleszületett szükségérzete: MEhetnékje van. Ezért az ősnyelvben az ember egyik neve: MENő (az utódnyelvi men, man). A ME ősgyök egy űr (med) ki-, betöltésének felkínáló ösztöni ősgyöke, így az előretolt női MEll egyik értelme is, önMagából (Enni) adni kicsinyének: – ME. Az anyuka: ME, eME szavai felszólítás a kis csemete gyomrában levő űr kitöltésére. A MEN, MÉN gyöknél a ME felkínálás és a személy ÉN értelem kiérződik a szóból. A MOzgás, MEnés, a test fizikai adottságainak, képességeinek MŰködtetése egy űrérzet ki-, betöltése végett. A MEGY ige az EGY fogalomkörhöz tartozó (is). EGY, az EGYén, az ember, a MENő. A Men, EGY, aki M-EGY. A MENni szóban, az ÉN, ENnen ÖNmagam (igénye) rejlik. A MENés: a kiindulópont és a célpont közti űr (med) kitöltése. Vagyis, aki MEGY, az kitölti a kiindulópont és a célpont közti MED-et, azaz űrt. E két pont közti űrhöz (med) a MEGY eseményei (kalandok) hozzáadódnak, tartalommal töltik MEG. A MÉN(ló) mintegy felkínálja a megtermékenyítés esélyét a kancának, és ráMENvén kitölt egy űrt, megszakítja a MEDdő állapotot. Így a MÉN MENése, önMAGa oda-, beleadása, s a MAGva hintése is. A MEGY jelenség egyszerű összeadási számtani művelet (a menés is művelet). Én MEG(y) TE(-hez), így leszünk ketten. A MEGY, MEGYen esetében a ME felkínálás és az EGYén. Mintha azt mondaná: ME (tessék) (m)EGY én. Ez a MENŐ szóból válik érthetővé, amely a harmadik személyről szól: MEN Ő. ÖNmagának Ő is ÉN, Ő MEN vagy MEN Ő. A hétfalusi csángóknál: én MENek (nek: neked, hozzád, érted), Erdővidéken lágyítva: MENYek vagy MEJek. Ez utóbbiban a Jó, a Jár J hangja is megjelenik, ugyanígy a többes számban, a régies nyelvezetben: münk MEJünk (-jünk, -nyünk), tük MEN-tek (tek – tük), ők MEN-nek (ek – ik – ők). Vagy GYÜN, GYÖN, JÖN. A kisbaba saját lábán elindulását hatalmas GYŐzelemként éli meg, örömkiáltással. Ha már tudna beszélni, felkiáltana: meNYEK*! GYőztEM! MEGY ez nekem! Az E hang az egyEnsúly kifejező hangja. A teremtett világ alapvető igénye kiEGYenlítődésre törekvés, az EGYensúly megtartása. Az egész világEGYetem erre törekszik. Aki MEGY, azt valami kényszeríti erre. Valamilyen érzelmi-testi EGYensúly kialakítása a célja. Ilyenkor hiányérzet, esetleg valós hiány keletkezik, amely késztet a feltöltésre. Ám lehet túltelítettség is, amely szintén kiEGYenlítéssel csökkenthető. Lehet fizikai azaz testi, de érzelmi, (szép)érzéki indulat késztetés is, ám mindenképp EGYensúly kialakításának, megőrzésének szükséglete áll mögötte. KifOGYott a vásárlóerő, elMEGY dolgozni, hogy pénze lEGYen. Üres a gyomra, nincs amit EGYen, de üres a kamra is. Ez EGYensúlyzavar, elMEGY vásárolni, feltölti a kamrában keletkezett űrt, hogy lEGYen, amit EGYen, s így kitölti a gyomrában levő űrt is. Helyreáll az EGY En súly. De ahhoz, hogy ENNI tudjon, az ENnen (önnön) gyomorűrt kitölteni – MENNI kellett. EGYedül érzi magát. A jelképes érzelmi mérleg túlsó tányérja üres. Ez is EGYensúlyzavar. Érzelemvilága megbillent, űr keletkezett, amelyet valaki kitölthet. ElMEGY társat keresni, feltölteni a szívbéli űrt, a jelképes mérleg túlsó serpenyőjét, mert EGYedül nem MEGY. Művelődni akar. Ahhoz, hogy olvasnivalója lEGYen, elMEGY a könyvárushoz könyvet vENNI. Színházba, moziba MEGY. Újságoshoz MEGY, lapot vENNI, hogy tájékozott lEGYen. Túl sok van valamiből, javak túltENgése: tele a szekrény, pince, padlás, lomtalanít. Felkínál, akinek kell vEGYe, vIGYe, hadd fOGYjon. Tudomást szerez valamiről, amit mások nem tudnak, ismeret többlete van. Ez a túlcsordulás pillanata, a szintkiEGYenlítés kényszere, MEGY, elmondja másoknak is. EGYensúlyérzete helyreáll, megnyugszik. Ezek mind EGYensúlyt fenntartó cselekmények, amelyekért MENNI kellett EGYik helyről a másikra. Így MEGY az élet, MENnek a dolgok a rENdjén. A rENd az EGYén, egyÉN nyugalmát szolgálja. Ezért MEGY az ember szüntelen, ettől MENő. A CzF Szótár így írja le: „Rendhagyó igéink egyike, melynek tiszta gyöke vagy gyökeleme me megvan a szanszkrit: maj, latin: meo, finn: menen (menek), persa á-me-den stb. szókban is; s mint olyan egy osztályba tartozik a těsz, věsz, lěsz, visz, hisz igékkel, […] A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, […].” Kiem. K.S. Ehhez még hozzátenném azt, amire egy kedves ismerős hívta fel a figyelmemet: „A proto-indoeuropisták** arra jutottak, hogy az ősnyelvben élhetett egy mei- ’megy, jár, történik, változik’ alapgyök (ebből vezetik le pl. a migráció szót). Persze afölött szemet hunynak, hogy ez nemcsak 6000 éve létezett, hanem még ma is él a magyarban ’megy’ alakban.” B. R. Ebből vezetik le némely folyóvizek megnevezését, mint pl. a Majna – Mejne, és mások. Egy másik forrás*** finnugrista szempontból a megy, megye szavakról írja: „Ősi örökség az uráli korból: vogul min-, zürjén munni, finn mennä, szamojéd mengem (‘megy’). A finnugor mene- alapforma a magyarban megmaradt. A jelen idő egyes alakjai n đ ny đ gy hangfejlődéssel jöttek létre, ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvek s a köznyelv rétegeiben: megyek–menyek–menek: a harmadik személyben is: mén.” Mi is elismerjük, hogy ez ősi örökség a felsorolt nyelvekben, de az ősnyelvből, ómagyar nyelvből, amelynek összes kifejezési eszközeit, gyökeinek, hangcsoportjainak alakzatait, magyarázatainak lehetőségével együtt megőrizte a mai magyar nyelv. Nem csak magyarázhatóság nélküli torzult változatait, mint amazok! Fő perdöntő az, hogy a magyar nyelvben átfogó, teljes magyarázat adható a szó eredetéről, összes szerepeiről már a hangok értelméből indulva. Érdekességként: a menni, járni, tehát a mozgás, helyváltoztatás leírására a magyar nyelvnek közel 15.000 szava van. Ez döbbenetes mennyiség! Ennyi kifejezése e fogalomra az összes nyelveknek együttvéve sincs.

/*/ A nyek, nyik = győz, innen az ógörög Niké név, de a Nyék törzs neve is.

/**/ https://fr.wiktionary.org/wiki/meo#la: „De l’indo-européen commun *mei [1] (« aller, passer ») dont sont aussi issus migrare en latin…” Hozzáteszem, bár fent már esett szó róla: ennek a J változatos alakja ma is él Erdővidéken: MEJek, MEJünk alakban.

/***/ http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=m&qsearch=&qdetail=7167