MELINDA – Bármit írhatnak eredetéről, az első MELINDA név a messzi ősi időkben, még az egynyelvűség idején adatott. A név az M.L – L.M gyökből induló: MeL – LeM. MELinda MÉLy érzelmi töltetű, MELegszívű, kelLEMes személyiség lehetett. A MEL gyök mézet is jelentett az ősnyelven. Az L hangcsoport – ELI – az ÉLEt, ELŐkELŐ, ÁLOm, mELEgség szavakban mutatja a jellemzőket. Az IN kellemi ősgyök, és a csINos, csINtalan, fINom, rINgat szavakban nyújt párhuzamot. Az ND hangcsoport – INDA – szintén jellemzőket tár fel. Az első MELINDA ANDAlgó járású, mANDUlaszemű, csENDEs, rENDEs, jó INDUlatú, gONDOs, a munkára lENDÜlő, szorgalmas és vENDÉgszerető, játékos kedvében táncra pENDErülő, csiklANDÓsan nevető, széplány volt. Az ND páros, mint N.D – D.N gyök: NáD – DaN, is jellemzőket leíró: NÁDszálvékony derekú, édes NEDűként felŰDítő, DANoló kedvű leányzó.