A bérnyelvészet szerint a konyhai tűzhely nevét a magyar nyelv a német nyelvből vette át. Ez természetes, hisz a makogó, sült bunkó, görbelábú, tökkelütött, asszony és gyermekgyilkos magyar még beszélgetni sem tudott, nemhogy alkotni valamit.
Szerintük.
Akkor vizsgáljuk meg a SPARHELT szó eredetét a gyöknyelvészet elemző eszközeivel.

A SPARHELT magyar neve: TAKARÉKtűzhely. Ahhoz, hogy ennek jelentését megértsük, vissza kell menni időben az első tűzHELyekhez. Az első tűzHELy szabadban volt, nem takarékoskodtak, SPÓRoltak a tüzelővel, mert fa volt bőven, SZAPORán szedtek belőle, s REPESZtették vele hazafelé SEPERvén az utat az ágakkal.
Az ágas-bogas fára ráakasztották az üstöt, vagy valamiféle fémrácsra tették, amit később a látványból eredően bográcsnak neveztek.

A KŐTLEN szabadtűzhelynek volt egy hátránya: könnyen elfújta az oldalszél a hőt az edény alól, így későre készült el az étel. Rájöttek, hogyha ből köbölszerűen körülrakják a tűzHELyet, akkor gyorsabban fő a leves, s így TAKARÉKOSabb is, nem kell annyi rőzsét gyűjteni.
Ez már nem KŐTLEN, de még KATLAN tűzhely. A KATLAN kőből van, de nincs ráKATtanó teteje, ezért volt a neve KATlan, katLAN, mivel NÉLkülözte a KATtanó tetőt.
Később már lefedték, TAKARTák a tűzHELyet egy ráKATtanó tetővel, nem akasztották bogra az edényt, hanem rátették a tetőre. A TAKART tűzhellyel sok tüzelőanyagot TAKARítottak meg, SZAPORA, SPÓR volt.

Bár még mindig kőtűzhely, de már nem KATLAN, lévén KATtintható, TAKARÓ teteje.
Aztán a mesteremberek készítettek fémből olyan tűzKOHOLó, POKOLÓ (pok = tűz), tüzelő, KAHOLó, KAHOLY, KALYHA dobozt lábakkal, amelynek zárt tűzHELye volt. Ezen nagyon SZAPORán készült el az étel.

Ez TAKARÉKtűzHELy volt, SZAPORa tűzHELy, SZPORHELY.

A TAKARÉK – KÉRAKAT teljes átfordítás azt is elárulja, hogy a kész éTEK, ételek, a finomra TÉKolt TÁKok, TOKányok látványa a TAKARÉKtűzhelyen, ínycsiklandó KIRAKAT.
TaKaRéK – KiRaKaT hangváz: T-K-R-K – K-R-K-T.

Amikor az első ilyen SZAPORA tűzHELYek, SZPORHELYek készültek, a német nyelv még csírában sem volt, lévén egynyelvűség a Földön. Noé ősnyelvet beszélő unokái a bábeli nyelvzavarodás előtt már fémeket olvasztottak-öntöttek, fémeszközöket készítettek. Évezredekkel a német nyelv kialakulása előtt már összevontan, rövidítve alakult ki a szó azon a nyelven: SZaPORa > SZPAR, SZPOR.
A német nyelv készen megörökölte, és hangzástörvényei szerint módosult a szó: SZAPOR, SZPOR > SPAR, s a tűzHELyből lett HELT (l > r) HERT.

A TAKarékhoz, éTEKhez, TÁKhoz, TOKányhoz kötődő, a TÁKok, éTEKfélék elfogyasztásához szükségesek a TÁK EMŐ, azaz EVŐ (emő = evő) eszközök. Több más közt: a tenyérhelyettesítő, a fából FARagott FÚRt, mélyített TÁNYÉR, röviden FARFÚR, FAKALÁNY, FURKÁLÓ (villa) és mások.

A mai román nyelv megörökölte az evőeszközök neveit, amelyek a román nyelv hangzástörvényei szerint módosuló alakban fellelhetőek ott: TACÂMURI (tacâm, tákemő) = evőeszköz, FARFURIE = tányér, FĂCĂLEȚI = fakalány, FURCULIȚĂ = furkáló, azaz villa.

Ha német vagy román nyelven bizonyíthatóak a fenti szavak eredete gyökelemi szinten, csak akkor hihető el a megnevezések azokon a nyelveken kialakulása.

Hungarian National Digital Archive • Kőtűzhely

 

Takarék tűzhely, fénykép | EuropeanaTakaréktűzhely referenciák

Fából Készült Evőeszközök - Ingyenes fotó a Pixabay-en