MÉTER – Az egyenlítőnek illetve egy délkörnek a negyvenmilliomod része mint hosszmérték. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia < latin < görög] Az ógörög nyelvben a: „mega = nagy, hatalmas. A megasz = magas, megisztosz = magasztos, mér = mér, mérietosz = mérő zsineg, mérosz = mérés, kimért rész. A métron – métrony, azaz mérőeszköz, talán a méter is a méret szóból lett hangátvetéssel” (Kiem. K. S.)
A felsorolást Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvének 286–288. oldalairól idéztem. Nekem is volt egy ilyen megállapításom a MÉTER – MÉRET szavak kapcsán, de jónak láttam egy tekintélyesebb alátámasztást keresni. Nincs kétely. Mai görögben a MÉRET = mégethos, MÉTER = métra. Végkövetkeztetés: minden, amit a szótár a görög nyelvből eredeztet, azokat az ógörögök az ősmag(yar)-nyelvből örökölték. A méTER szóból kiderül, hogy egy TERület mennyiségi ki(m)ÉRTÉkeléséről van szó. A MÉRET szónak köze van az isMERET szóhoz. A TERület MÉRETeinek felMÉRése nyomán szereztek isMERETet arról, mennyi élelem TEREM azon a TERületen. A TERületet akkor kizárólag TERMEsztésre használták, ezért van a szóban az (ter)ÜLET, mert abba ÜL(t)ETni kellett. Érdekességként még hozzátenném, hogy székelyül a MÉTERt METREnek is mondják ragozott változataiban: Egy METREt vettem, vagy ez egy METREs, és ez ősi szóalak a magyar nyelvben. Ilyen hangelhalással, hangugrással képződtek a kötött mássalhangzó-párosok (méter – metre), melyek megdönthetetlen bizonyítékai az utódnyelvi szavak ősmag-nyelvből való származásának. A magyar nyelv nem örökölt a francia nyelvből alapvető kifejezéseket, mert nem volt szüksége rá. Sőt minden francia szóról kimutatható azok ősgyökei, gyökszavai, kötött mássalhangzó-párosai, értelemadó hangnyalábjai segítségével az ősmag-nyelvi eredet! Amit ma francia eredetűnek írnak a bérnyelvészek, azok az utódnyelv hangzástörvényei szerint módosult szavak, melyeket tunyaságból, és hamis műveltség látszatkeltés végett hoznak be a magyar nyelvbe, holott volna nekünk mindenre kifejezésünk.
ISMER – Valakiről, valamiről tudja, hogy kicsoda, micsoda vagy milyen. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az IS tudás, védőhatalom. Az ISmeret, ÜSmeret, ÖSmeret, ESméret (ismeret, üsmeret, ösmeret, esméret) szavak mind ugyanazt fejezik ki. Ám mégis van egy árnyalatnyi különbség köztük. Az IS a folytonos újrázást (ismétlés), az ÜS az elmélyedést (süllyed, az üst is mélység, az űr fogalomkörébe tartozó), az ÖS az átfogó teljességet (körös), az ESméret a teljességhez való esméglő, mérhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi. Ezekhez adódik: a MER, azaz a kutatás, felfedezés MERészsége. Az ISMERET tudást IS TEREM (is-meret – terem-is). Az elmélyült tudás – ISTEni ISmerET, de ehhez ma, ebben a szabadelvűséggel fertőzött világban bátorság azaz MERészség kell.
MÉR – Nagyságot számokban meghatároz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A MÉR szónak köze van a MERít igéhez. Az első MÉRések bemerítő magasságmérések lehettek, akár lábbal, karral (könyök). A kérdés az volt: Meddig ÉR? Ez érdekes azért is, mert a MEDdig elsősorban MÉlységre utaló, MEDerről lehetett szó. A későbbiekben minden távra ezt alkalmazták. A beMERítéses MÉRtékvétel nem Arkhimédész találmánya volt, mert akkor nem volnának jelen a MÉRték, ÉRték szavak a magyar nyelvben. Ő csak újra felfedezte. Ez nem csökkenti lángelméjű felfedezésének ÉRtékét, MÉRtékét mivel egy teljesen feledésbe ment módszer felfedezésében nullapontról indult. Ám ősei, az ősmag(yar)-nyelvet beszélők ezt már tudták jóval előtte.
MESTER – Mesterlevelet szerzett önálló iparos. Tanítómester. A toll mestere. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: francia] A MESTER, első látásra nem tűnik magyar szónak, végződését inkább németesnek véljük, bár itt francia eredetet ajánlnak. Ennek ellenére bebizonyítható, hogy a MESTER szó – ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi szó. Valaha, nagyon régen, még az egynyelvűség idején képzett szóösszetétel. Az első szótag – MES – mindenképp az iSMErettel, sőt a kiterjedt ismerettel kapcsolatos, értelMES, elMÉS megoldásokra képes emberről szól, a második a TÉR, ahol az iSMEret TERemtő ereje érvényesül, s amelyet az értelMES TERemtő elME befog, és a megvalósítási képesség kiteljesít. Az S hang mindig ott van, a Sűrű, dúS, bőSég fogalomkörhöz tartozó jelöléseknél. Itt dús iSMEreti, tapasztalati BŐSÉGről van szó, mely ÉRtelmi, ÉRtéki szint meghatározója a cím viselőjénél. A MESTER valaha a legmagasabb, legkitüntetőbb cím volt az emberek közt. A MESTERI szó hangjaiból áll az ISMERET szó! Ez nem véletlen, hanem a nyelv alkotójának lángelméje szülte. Ilyen a magyar nyelv, mely egy fogalmat leíró hangokkal magyarázatot is ad róla, körülírja azt. A MESTER szóból: a magister, master, Meister, maître, mestre, meester, mistr, mastro, maestro, majster, máistir, meistr stb. utódnyelvi szavak. Ezeket felbontani, rájuk ÉRTelMES magyarázatot adni csak magyar nyelven lehet. És lám, ha viccesek akarunk lenni a Halotti Beszéd szavaival: „nüm igy nyelv múlhatja” ez SZT párost. Még a török uSZTa sem, és Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv 338. oldalán említett ógörög méSZTor sem. Bizony. Benne marad a szóban örök bizonyítékául annak, hogy az ősmag(yar)-nyelvből indult. A CzF Szótár szerint latin vagy német eredetű. Téves, nem elfogadható megállapítás.