MÉZ – A méhek által virágokból gyűjtött sárga, sűrű, édes folyadék. [NEM finnugor] A MÉZ az M.Z – Z.M gyök: MéZ – ZaM. A méh címszónál írtam róla. A MÉZ egyik névadó jellemzője: nagyon ÍZletes. Az első rákérdezés lehetett: MI EZ? Ez, M-M-M-ÍZletes! Micsoda ÍZ! M-M-MÉDes, a ZÜMmögő MÉHek NEDvének ÍZe. Így lett MED vagy NED neve, amely folyékonyságára is utalt. Még a pontos kifejezést kereső IZÉ, MIZÉ szó is beillik ide. A névadásoknál az érzékeket érő pillanatnyi hatás azonnali ösztöni visszahatása (reakció) döntött. Az ÉZ szintén kiterjedés jelentésű (az sz, s, z, zs hangokkal alkotott gyökök), ez esetben ÍZ kiterjedés. A méhek jövedelMEZő tevékenységet végző rovarok. A méhek a MÉZet a MEZő zöld MEZének virágaiból gyűjtik. A MÉZ az élelMEZés fontos eleme. A méhek a munkájukat a tavaszi MEZgésedés megindulásakor kezdik. A MÉZ fordítva ZÉM, ez hasonlít az íz-illat vonatkozású ZAMat gyökéhez. A CzF Szótár leírása: „Megegyezik vele a szanszkrit: madhu, finn és eszth nessi, lengyel: miod, miodz, orosz és szlavon: med, latin: mel, hellen: mhli stb. Hogy a méz és méh mind hangra, mind belső öszveköttetésre egy eredetüek, kétkedni nem lehet; a méz t. i. a méh-nek müve, készítménye, és így a magyarból értelmezve valószinüleg am. méh-íz, azaz méh készítette íz.”
MÉZGA – Némely fa kérgéből szivárgó nyúlós, a levegőn megszilárduló anyag. [NEM szláv] A MÉZGA az M.Z – Z.M gyökből induló szó: MéZ – ZaM. Mikor jön elő a MÉZGA? Mi idézi elő a MEZGÉsedést? Tavasszal a réteken, a MEZőn a napsugarak öZÖNe nyomán elolvad a ZIMa (hó). A növények IZgalmi állapotba jutnak, a héj, a kéreg burka, MEZe alatt beindul a nedvek áramlása, ez a MEZGÉsedés kEZdete. Az első rügyek bomlásakor már a MÉZelő méhek is megjelennek, bár még csak propoliszt gyűjtenek. A ZG hangcsoport – ÉZGA – mutatja, hogy a mÉZGA a növény IZGAlmi állapotának eredménye, látható jele. A tavaszi kellemesen melegedő napsugár birIZGÁlja a növényeket, ennek hatására IZGAlomba jönnek, és életnedveik a kéreg alatt mOZGÁsba lendülnek. Székelyül szólva: megindul a mEZGÉje, vagyis megered a mÉZGA. Ezek a minden kifejezésben azonos értelmet bevivő hangcsoportok a legfőbb bizonyítékai az ősnyelvből eredésnek. „Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban.” – írja a CzF Szótár. Lám, egy szláv nyelv sem „múlhatja” a ZG párost. De van-e nekik ZG párossal, vagy annak hangcsoportjával olyan szavaik, mint: birIZGÁl, bUZGÓ, IZGAtott, mOZGÓ stb. szavaik, amelyek felvilágosítást adnak a MÉZGA szó mOZGÁssal magyarázható eredetére? A fa kérge alól kifolyó anyagnak, terjedő, szétterülő – az ÉZ (mézga) gyökben rejlő – kiterjedés értelme magyarázható-e a szláv nyelveken? A MÉZGÁnak is van ZAMata, s e szó is az M.Z – Z.M gyök bokrához tartozik. Székelyföldön macskaMÉZnek is nevezik a kifolyó, megszilárduló MÉZGÁt. A ZG páros, mint Z.G – G.Z alvógyök: ZeG – GeZ, az iZEG-moZOG, a növényi nedvek beindulása. A MÉZGA ehető, de amúgy GEZemice minőségű. ZG – GZ kapcsolat: A méZGa a növénynek a tavasz melege biriZGáló hatása nyomán beinduló áGZó-boGZó, viráGZásra, maGZásra készülő életjele.
MEZŐ – Alacsony növényzetű, különösen füves sík terület. [NEM finnugor tőből] A MEZŐ M.Z – Z.M gyökből képzett szó: MeZ – ZöM. Az M hang, ME, MÉ gyök szerepe meghatározó, hiszen a MÉretes, MEsszeség szavak indítója. A MEZ befödi a testet, különben MEZtelen, MEZEtlen. Ilyen a jelMEZ is. A híMEZŐ mintákkal tölti be a vásznat, a MEZŐ is ilyen mintákkal híMEZEtt a rajta élő növények által. A MEZŐ növényzete befödi a tért, zöld MEZÉt rávonja a kopár földre. A kieleMEZŐ, jelleMEZŐ folyamatban az alanyt jelképesen leMEZtelenítik, elemeire szedik, alapvető jelei, jegyei leolvasása végett. A Z hangcsoport – EZŐ – mutatja, hogy a mEZŐ nagy, kiterjedő élelmEZŐ térség, amely megmunkálva jövedelmEZŐ, és a mEZŐn jó, szakszerű kEZEléssel kiváló ÍZŰ termények termeszthetők ÖZÖnével. A mEZEi munkában sokat kell mOZOgni. Ősszel, betakarításkor történik a termőfelület, úgymond lehámOZÁsa, a betakarítás. A MEZŐt megmunkálni azért jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. A MEZEi munka kitűnő IZOMfejlesztő annak, aki jól MOZOg a munkában. A MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltözik, s az ember, állat legfontosabb élelMEZŐje (eme – a kisbaba szava). A MEZŐ növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a méhek a MÉZEt. A MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert bár leveti zöld MEZÉt, fehér MEZbe, ZIMÁba öltözik, hóMEZŐvé válik. A ZIMA az ősnyelven = hó. E szó ma a szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. Magyar nyelvi jelenléte: ZIMAnkós tél, ZUzMAra. A MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M. A MEZŐ szó eredeti alakja lehetett: MEZÖld, MEZŐd. Az M.Z gyök rokon értelmű az M.SZ gyökkel az SZ hang a Z zöngétlen párja. A MASZat, MÉSZ, MOSZat, MÁZ, ZOMánc – mindannyi területet, felületet betakaró. Ugyanakkor mind az ESZ, mind az EZ gyök nagy kiterjedést jelent.
A MEZŐnek valaha más neve is volt: KAMPA. Akár a MEZŐ szónak, a KAMPÁnak is van takaró értelme. A növényzet MEZként takarja a talajt, a földet, a KAM gyök, felülettakarást jelent a KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli és más szavakban. A KAMPA terményeit is a KAMrába gyűjtik. A K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), a KAMPÁn MAGvakat termesztenek a MAGrárok, azaz agrárok. A KAMPÁra többnyire KAMPÓs szerszámokkal mennek: KAsza, KApa, GEreblye (görbe). A nagyobb munkáknál, mint kaszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyokat szerveztek, amelyeket KAlákában végeztek. A MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába betakarították. A füves, pázsitos rétet, mezőt PAMPÁnak nevezték. A P.M – M.P gyök: PAM – MAP, a PAMacs szóban a fűCSOMókat is jelenti: paMACS – CSOMó. A MAP, MAPPA akár a PAMPA (pam-pa – map-pa) kiterjedést, tért jelentett az ősnyelven, ez ma nincs jelen a magyar szókincsben, de az utódnyelvekben igen. A PaMPa – MaPPa hangváz: P-M-P – M-P-P.
A hivatásos, hivatalos nyelvészet nem lát kapcsolatot e szavak közt, ám e szavak önmagukért beszélnek.