Két szótár a MEZŐ szóról. Az egyik az Akadémia magas képzettségű szakembereinek most készülő, még úgymond piszkozatban a nagyközönség elé tárt, de már a hálón elérhető Új magyar etimológiai szótár című munkája.

A másik, a kiadás előtt álló A ma is élő ősnyelv című szótárból, amelyet egy nyelvészi képzettséggel nem rendelkező, a „szakavatottak” részéről délibábosnak gúnyolt senki tár olvasói elé. Olyan, aki látott is mezőt és ismeri jelentőségét. A kedves Olvasó döntse el, melyik magyarázat készült abból a célból, hogy közelebb hozza a címszót az egyszerű emberhez azért, hogy jobban megérthesse saját anyanyelvét, a MEZŐ szó kialakulásának folyamatát, amely a névadó jellemzők sűrítménye. Azt a szót, amely valaha a nyelvi képzettség nélküli, egyszerű föld emberének ajkain költ az őt éltető terménnyel ellátó térség megnevezésére, s amelynek változásaival az év minden szakában együtt dobbant a szíve. E szó csak úgy rögzülhetett a nyelvben, ha minden névadó jellemző sűrítménye. Melyik magyarázat az, amely megérinti a mai egyszerű, akár képzettség nélküli ember elméjét, szívét, s érthetővé teszi előtte a néhai névadók térismeretét és gazdag érzelemvilágát?

http://nszt.nytud.hu/uesz_2.pdf Új magyar etimológiai szótár A mező címszó magyarázata mező A [6]: 1055 adbagat mezee (TA.); 1152 Mezeusumlu hn. (Sztp. KritJ. 1: 28); 1240 Mezeed sz. hn. (PRT. 8: 288) [csak EWUng.]; 1405 k. meʒe, meʒw (SchlSzj. 983., 691.); 1416 u./¹ mèzo̗ (BécsiK. 250); 1529 e. mezzw (VirgK. 32); 1559 meʃʒoͤ n (SzChr. 217b) [csak EWUng.]; nyj. mezdüő (ÚMTsz.) J: 1. 1055 ? ’szabad tér, sík terület | szántóföld; Feld | Acker’ # (↑), 1152 ’ua.’ (↑); 2. 1055 ? ’[legelő, rét, fű]; Weide, Wiese, Gras | grüne Saat’ (↑), 1440 ’ua.’ (OklSz. Pótl.); 3. 1395 k. ’falusi birtok | paraszti majorság; Landgut | Bauerngut’ (BesztSzj. 199.); 4. 1749 ’címermező; Wappenfeld’ (NSz. – Csatári J.: Magy. hist. 278); 5. 1754 ’működési, cselekvési alkalom, hely; Feld, Gebiet einer Tätigkeit〉’ (NSz. – Bíró M.: Angyali szövets. 183.) Sz: ~s 1416 u./¹ amèzo̗ʃo̗ (BécsiK. 21) | mezei 1519 mezey (JordK. 59) | ~ség 1515 u. Mezwsegh hn. (TelLev. 2: 346) [csak EWUng.]. Szófajváltással keletkezett egy ugor eredetű tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő képzővel. A tőhöz vö.: vog. (T.) mäš-, (AK., P.) mǟš- ’ruház’, (Szo.) mas- ’felvesz, felruház’ [ugor *mećɜ- vagy *meśɜ-: ’felvesz egy ruhát’].. A szó belsejének kialakulásához vö.: ázik, laza stb. Az eredeti jelentése ’(fűvel) fedett, (fűvel) benőtt föld〉’ lehetett. A főnévi jelentés egyrészt egy területet jelöl, amely növénytakarót szokott ölteni, másrészt magát a növényzetet jelenti azon a földön. NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; TihAl. 46; TESz.; MSzFE. meztelen a. is

A ma is élő ősnyelv című szótár bevezető előszavában a mező szóról: Az ősnyelvi szó önmagáról magyarázatot ad alkotó hangjaival Az eredeti ősnyelv minden szava – alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Példaként: A MEZŐ M.Z – Z.M gyökkel: MeZ – ZöM, induló szó. A MEZŐt megmunkálni jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. A MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltözik, s az ember legfontosabb élelMEZŐje (eme – a kisbaba szava). A MEZŐ ZÖld növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a méhek a MÉZEt. A MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert bár leveti zöld MEZÉt, fehér MEZbe, ZIMÁba öltözik, hóMEZŐvé válik. A ZIMA (hima) ősnyelven = hó. E szó ma szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. Magyar nyelvi jelenléte: ZIMAnkós tél, ZUzMAra. MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M. A MEZŐnek valaha más neve is volt: KAMPA. Akár a MEZŐ szónak, a KAMPÁnak is van takaró értelme. A növényzet MEZként takarja a talajt, a földet, a KAM gyök, takarást jelent a KAMpa, KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli szavakban. A KAMpa MAKvait is a KAMrába gyűjtik. K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), KAMPÁn MAGvakat termesztenek a MAGrárok, azaz agrárok. KAMPÁra többnyire KAMPÓs, KAJla szerszámokkal mennek: KAsza, régen KAJsza, a KAPirgáló KAPa, a GÖRbe GEReblye stb. Nagyobb munkáknál, mint kaszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyokat szerveztek, amelyeket KALákában végeztek. MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába betakarították. A füves, PÁzsitos rétet, mezőt PAMPÁnak nevezték. P.M – M.P gyök: PaM – MaP, a PAMacs szóban fűCSOMókat is jelent: paMACS – CSOMó. A MAP, MAPPA akár a PAMPA (pam-pa – map-pa) kiterjedést, tért jelentett az ősnyelven, ez ma nincs jelen a magyar szókincsben, de az utódnyelvekben igen. A PaMPa – MaPPa hangváz: P-M-P – M-P-P. A szótárban a MEZŐ címszónál: mező – Alacsony növényzetű, különösen füves sík terület. [finnugor tőből] A MEZŐ M.Z – Z.M gyökből képzett szó: MeZ – ZöM. Az M hang, ME, MÉ gyök szerepe meghatározó, hiszen a MÉretes, MEsszeség szavak indítója. A ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék (székely nyelvjárásban ma is). A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis eMŐnek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. A fordított ZÖM gyök jelenthet TÖMeget, ZÖld tÖMeget, amely jelleMEZhet egy szép MEZŐt. MEZŐ = ME, ZŐd, ZŐld, legyen eledeled! A MEZ befödi a testet, különben MEZtelen, MEZEtlen. Ilyen a jelMEZ is. A híMEZŐ mintákkal tölti be a vásznat, a MEZŐ is ilyen mintákkal híMEZEtt a rajta élő növények által. A MEZŐ növényzete befödi a tért, zöld MEZÉt rávonja a kopár földre. A kieleMEZŐ, jelleMEZŐ folyamatban az alanyt jelképesen leMEZtelenítik, elemeire szedik, alapvető jelei, jegyei leolvasása végett. A Z hangcsoport – EZŐ – mutatja, hogy a mEZŐ nagy, kiterjedő élelmEZŐ térség, amely megmunkálva jövedelmEZŐ, és a mEZŐn jó, szakszerű kEZEléssel kiváló ÍZŰ termények termeszthetők ÖZÖnével. A mEZEi munkában sokat kell mOZOgni. Ősszel, betakarításkor történik a termőfelület, úgymond lehámOZÁsa, a betakarítás. A MEZŐt megmunkálni azért jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. A MEZEi munka kitűnő IZOMfejlesztő annak, aki jól MOZOg a munkában. A MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltözik, s az ember, állat legfontosabb élelMEZŐje (eme – a kisbaba szava). A MEZŐ növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a ZÜMmögő méhek a MÉZEt. Tavasztól őszig a MEZŐ ZÖng az énekesmadarak, rovarok MUZIkájától, MUZSIkájától. A MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert bár leveti zöld MEZÉt, fehér MEZbe, ZIMÁba öltözik, hóMEZŐvé válik. A ZIMA az ősnyelven = hó. E szó ma a szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. Magyar nyelvi jelenléte: ZIMAnkós tél, ZUzMAra. A MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M. A MEZŐ szó eredeti alakja lehetett: MEZÖld, MEZŐd. Az M.Z gyök rokon értelmű az M.SZ gyökkel az SZ hang a Z zöngétlen párja. A MASZat, MÉSZ, MOSZat, MÁZ, ZOMánc – mindannyi területet, felületet betakaró. Ugyanakkor mind az ESZ, mind az EZ gyök nagy kiterjedést jelent. A MEZŐnek valaha más neve is volt: KAMPA. Erről bővebben a kampa címszónál.