A múlt század harmincas éveiben történt szülőfalumban, Olaszteleken. Kolumbán Géza jómódú gazdaként több szolgát és szolgálólányt is tartott (őket kilakoltatták, házuk később orvosi rendelő lett). A szolgáknak külön lakhelyük volt az udvar hátsó részében, ahol étkeztek is.
Egy este a szolgálólány hátravitte a vacsorát, melyhez túróspuliszka is tartozott. Az öreg szolga, aki a csapat – úgymond – korelnöke volt, felvágta a felgöngyölített puliszkát, és úgy értékelte, hogy abba kevés túrót tettek a konyhán. Visszacsomagolta, és azt mondta a lánynak: – Vidd vissza, s mondd meg, hogy nincs benne elég betű! A lány vitte is, s a szolgák a konyhaablakból lesték, amint az asszony rakta bele a kibontott puliszkába a túrót, miközben morgolódva mondta: – Me’ betű, me’ na, betű! Legyen benne elég betű! – s rakta lassan, mintha betűzte volna, ameddig telerakta.