HUMOR – Szellemes tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derű megnyilatkozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HUMOR szó a H.M – M.H gyökből ered: HuM – MuH. A nevetés: MUHaha szóalakja a HUM fordított gyökszavából indul. A HUMOR szót egyesek a latin nyelvből eredeztetik, a testnedvvel kapcsolatos humoralis szóból. Ám a víz nem folyik visszafelé, s tudván, hogy a latin nyelv minden gyökszavát az ősmag-nyelvből örökölte, akkor meg kell keresnünk a magyar nyelvi eredetet. Az nem kizárt, hogy a megelégedettség, jókedv segíti a belső elválasztású mirigyek nedvtermelését, de a HUMOR szó még sem jelent a magyar nyelvben testnedvet! Az M hang egyik jelentése: töMeg, Mennyiség, Meg (sokasítás). Ha megfigyeljük az M hang körül kialakult értelemadó hangnyalábokat azt látjuk, hogy inkább telítésre váró belső ürességet írnak le. Ilyenek a gyOMOr, hOMOrú, nyOMOr, szOMOrú stb. A hUMOr és a mÁMOr olyan telítésre vágyik, hogy a jókedvtől tudjon bOMOlni, jelképesen összeOMOlni is.  A szó eleji HU, a HU-HU-ha-ha-he-he-hi-hi…, vagyis tömény jókedvvel telíthető, telítő, telített. A H hang kapcsán lehet folyadékra (hid, hud, hüd) is gondolni, de mivel nincs jelen a D hang, ez kétséges. A H.M – M.H gyökkel alkotott szavak szintén telítéssel kapcsolatosak: HAMbár, magvak tárolására való üreg, HAM (bekap), mint evésre utaló, HÁM, borító, kitöltött, vagy arra való, HÍM, mint állandóan telített, és telíteni vágyó. A már említett, feltöltésre váró HOMorú, a kielégületlen HÜMmögő. Aki MÁHol, tölti gyOMrát, a MÉH (a hím által) telítendő termékeny MŰHely, a kis MÉH mindig telíti a lépet, a MOHa benövi, betölti a nedves üres teret. A felsoroltaknál a testnedv minden esetben csak másodlagos szereppel bír, és nem termelődő, hanem töltelékanyag. Tehát az egészséges jókedv válthat ki sejten belüli űrt kitöltő testnedvet, de a JÓKEDV jelentésű HUMOR szó nem a testnedv latin nevéből ered. A HUMOR, az UMO értelemadó hangnyaláb jelentéséből kiindulva, inkább telítésre váró belső űr. Alapvető szükséglet a jókedv!