A liberálisok, esetünkben a franciák, vagy a franciaországi karikaturisták, vicclapszerkesztők nem tudják: mit jelent a SZABADSÁG fogalma. Bár a tudatlanság nem büntetendő, de azért néha keményen megbosszulja önmagát. A Magyar Értelmező Kéziszótár ezt írja a SZABAD címszónál:
„(Másokra nem káros) tevékenységében, magatartásában, (politikai) jogaiban nem korlátozott szabad ember. A SZABADSÁG címszónál: „Az a lehetőség, hogy az ember felismeri szükségszerűség alapján választhat cselekvésében. […] Szabados viselkedés. Sok szabadságot enged meg magának.” Mi az, hogy SZABAD? Egy kiSZABott ADomány, valami, ami számomra megengedett a saját körömön belül. A szabadság fogalma magában rejti a korlátokat is: amennyi ADatott! A szabadságot úgy kell használni, hogy az emberre szABOtt állapot. A SZAB, AB értelmi körből indulhatunk ki: ab, ábra, kép, ember. Sokan vagyunk, és mindannyian jogot tartunk a SZABADságra. Adatik egy elméleti terület, amelyből kikerekíthetem, SZABhatom a magamét. Ám nem SZABhatom úgy, ahogyan én akarom! Csak úgy, hogy mások körvonalait ne sértsem. Tehát kezemben a posztó és az olló, de úgy kell SZABnom, a saját SZABadság (képzet) ÁBrámat, hogy az ne okozzon egymás „mintáiba” való belekaSZABolást. Vagyis a SZABADság mindenkire vonatkozó részét SZABÁlyozni kell. Ne sértsük meg egymás ABjait, ÁBRÁit, azaz köreit. A kör egy SZABÁlyos téridom – törvényei vannak (ö). Körvonala és benti oszthatósága mértani törvények által SZABályozottak. Nem SZABdalhatunk bele egymás köreibe. Például: vetkőzhetek pucérra, SZABAD nekem azt, … de nem mások előtt! Ehetek valami nagyon finomat, ha kedvem szottyan, de ne egy várandós hölgy előtt! Tekintettel kell legyünk egymásra! Valahogy így érthető a SZABADság. Azonban sokan a liberálisok szabaccság mocsarát, a pocsolyát értik ez alatt, amiben benne minden erkölcsi mocsok, dancs, ocsú, ocsmányság, mások érzéseinek semmibe vétele, vérig sértése. Aztán meglepetésként éri őket a visszahatás.