Emberi szempontból: minden, ami az öt érzék valamelyikét bántja, és ami ellenkezik a: jó ízléssel, illemmel, tisztességgel, erkölccsel, becsülettel.

Ezek mindegyike a csúnya, csúf, ocsmány, pocsék, rút, ronda, rusnya osztályozást kiérdemlő.

Azonban ez egyénenként változik, a neveltetéstől, vagy a kifejlesztett ízlésigénytől függően.

 

A teljesség igénye nélkül, az alábbiak:

Látás: a gyönyörűség, szívet melengető érzetét betöltő, felemelő hatásával ellenkező látvány:
kirívó viselkedés, szemmértékes aránytalanság, eltorzult méret, nyomorított felületi otromba durvaság, giccses – népiesen: csűg-bűg – színek torlódott tömege, nyálkás, ragacsos látvány.

 

Hallás: az, ami megtörve a csend nyugalmát, eltér a halk, kellemes hangtól, élvezhető dallamtól:
zaj, éktelen lárma, ricsaj,  csattogás, csatara, bőgés, idétlen ordítás, dörömbölés, sikoly, nyafogás, jajongás

 

Szaglás: minden, ami a kellemes illat ellentéte:
romlott rothadás szaga, orrfacsaró, bűzhödt büdös, bűz

 

Ízlelés: a szaglás és ízlelés a szárüregben egyeztet. A szaglás már előre jelez: vigyázz, itt valami gyanús!
A nyelv „hallgat” az orrontó kiértékelésre, nem fogad el semmit, meg sem ízleli, ami bűzlik.

 

Érintés: fokozatai vannak, a simogatástól a tapsikolásig kellemes, ami ezen felül van:
ütés, csapkodás, kínzó, felsebző verés, rúgás

 

Ezek mindegyike kiváltja az ösztönből elutasítást!