Az igazi elegancia egy finoman, szépen, könnyedén elhúzott ívelt, színes vonás. Olyan, ami nem rikít, nem mély nyomot hagyó, de mégis maradandó, időtálló, nemes, elvékonyodó, távolba veszően mintegy követendő célt mutató.
Egy finom illat, amely megérint, belengi a tért, áthatja az érzékek minden zugát. Lélekemelő, ihletadó, lazán lebegő, nem bántó, nem hivalkodó, mégis minden ízedben borzongatva megmozgat. Beindul tőle a képzelet, érzed, hogy vele kell lebegned.
Könnyed, légies, kecses mozdulat, megmutatkozó, de nem ajánlkozóan felkínáló, nem kihívó, de mégis megfog, lágyan vonzza a tekintetet. Egy alig észlelhető ajakmozdulat, halvány, kedves mosoly, ígéret van a megcsillanó szembogárban, de nem akárkinek, mert nem feltétlenül eladó, érzelmi értéket vár értékéért.
Egy halk, gyönyörű, dallamos fuvolahang, megpendülő hárfahúr, amelynek harmóniája felemel, hullámosan ringat.
Az igazi elegancia egy finom, alig észrevehető selymes-bársonyos érintés, mint kellemes, üdítő szellő, virágillatot hozó, simogató langyos fuvallata.
Az igazi elegancia a jelen magasztos emelkedettsége. S majdan az emlékezés megszépítője, nemesítője.

Vegyünk két hölgyet. Mindkettő igazi önmagát adja, amelyben a neveltetésükből eredő műveltségük mutatkozik meg.
Egyik szépen, de nem épp az utolsó divat szerint öltözött, hanem a mindenkori művelt, választékos, illemtudó ízlésnek megfelelően, tetőtől talpig. A finom vonalak, színek, a kecses mozdulatok összhangja megnyugtató és mégis képzeletet megmozgató. Arcán alig észrevehető a művi szépítés, lágy színek, szép nőies, néhány csintalan tincset sem nélkülöző hajviselet. Megjelenése nem tolakodó, s csak az veszi észre, csak az értékeli, aki hasonló hullámhosszon ring.
A másik is szépen, a legmodernebb divat szerint öltözött, túlhangsúlyozott nőiséggel. Élesen kiemeli bájait, mozdulatai kihívóak, haja túlborzolt, viselkedésével igyekszik felhívni személyére a figyelmet. A mindenáron való megmutatkozás a célja.

Ez az igazi elegancia és az utolsó divat közti különbség!