A teremtés nyelve felülírja a kifejlődéstan, evolúció katyvaszt.

G.N – N.G (G.NY – NY.G, GY-NY – NY-GY) gyök: GéN – NeG, GéNY – NYeG (GYéN – NéGY, GYéNY – NYéGY).
A GÉN a teremtés alapja. A GÉN kitörölhetetlen, léte tagadhatatlan, NEGálhatatlan. Ha rombolva hat rá valami, kijavítja magát. E képesség nem magától jött létre, EREDETE van, teremtői alkotás. Az EREDET ERE a sejti GEN, GÉN.

Tudni kell, hogy a világegyetem létező középpontja a G. Az emberi kezdő beszédhang a G hang. A G hang lágyítva: GY. Mindenki eGY én, ÉN, azaz külön egyedi GÉN eGYÉN. A teremtés kezdete óta kb. 25 milliárd ember élt a Földön. Ebből a hatalmas tömegből kettő sem volt ugyanaz. Mindenki külön GÉNekre épül.

A GENere szóra is csak magyar nyelven van magyarázat, A GÉN EREdete, folyamatának ERE . A GENere – eroGÉN, e hang- és gyökátforgatás azt is mutatja, hogy földi élet átszármaztatása csak testiségi EROGÉN úton lehetséges.

GeNeRe – eRoGéN hangváz: G-N-R – R-G-N.

A GYÖNYör, a nemzés GYÖNYöre, de a szülőnek utódokban lelt GYÖNYörűsége, mivel azok lelke GYÖNgyének, gyönGYÉNek számítanak. A két GÉNnek, GÉNYnek eGYENlő szerepe van az új eGYÉN kialakulásában.

Ez az összesség a Teremtő keGYÉN NYUGvó, annak tudható be.

A nyelv szerint a GENERE egyik jelentése kezdet, indulás. Az útra kelő EREGŐN, ERED, indul EREGELve útjára.

GeNeRe – eReGőN hangváz: G-N-R – R-G-N.

Az EROGÉN GENERE a meghaladhatatlan felsőfokú testi GYÖNYÖR.

GeNeRe – eRoGéN – GYöNYöR hangváz: G-N-R – R-G-N – GY-NY-R.

A GÉN az eGYÉNiség (g > gy) meghatározója, jellemzők hordozója. A kérdés: hoGYANGYENgén, gyenGÉN vagy teljes erőbedobással – áll hozzá a NÉGYeléshez (munkához), NAGYvonalú, eGYENes  természetű vagy GYANakvó, túl iGÉNYes vagy iGÉNYtelen stb. Lehet folytatni. Az eGYENletesen, folytonosan végezendő NÉGYeléshez, NAGYvonalú, eGYENes természetű eGYÉNre van szükség, így saját erőből is növelheti vaGYONát.

Lehet leértékelő vagy jó minősítő. A GÉNY, GÚNY, minősítő beépül a szeGÉNY, GÚNY, GÚNYa, GENNY, eNYEG, GENYó, GANYé, ciGÁNY, poGÁNY, szuNYOG és más szavakba.

A nagyszájú, hősködő haNYAG, NYEGle, vaGÁNYkodó nagyleGÉNYkedő jellemzőket leíró szavakba is. Ugyanakkor a GÉNY lehet jó oldali minősítő: iGÉNYes, NYUGodt, aNYAG, léNYEG vagy g > gy váltással: GYÖNYörű, GYÖNgy.

Az iGÉNYes, eGYENes ember iGENje szilárd, megbízható.  Ez nála GÉNekkel örökölt, GÉNekbe épült, majd továbbfejlesztett önmagára kötelező érvényű iGÉNY. A szeGÉNYség nem jelent iGÉNYtelenséget. A népi művészetet a szépérzékkel megáldott szeGÉNY réteg építette fel iGÉNYes odafigyeléssel.

A leGÉNy szóban találjuk a GÉN gyököt, amely azonos az örökítő sejt megnevezésével: GÉN, amely a leGÉNYtől ered, és ez a GENézis, a GYÖNYörű teremtés GYÖNYörrel folytatása. A leGÉNY a GÉNt a GENYónak is nevezett eNYEGes ondóval a legGYÖNYörűbb vaGÁNY érzet és kéjes NYÖGések kíséretében ülteti a női fanba (fan = ágyék), váGÁNYba, vaGINába, az arra iGÉNYt tartó nő méhébe, s amely GYÖNYörű kis utódot GENerál (gen-ereeredő).

Utódnyelvekben: GANgster, GUANo, vagy GENtleman, inteliGENt, GENtile, GENere, GENeza és más szavakban, de azokon a nyelveken nincs rá átfogó, teljes magyarázat.  Minden névadó jellemzője az értelemösszességnek csak az eredő nyelvben van meg.

 

Bizony, a teremtés nyelve felülírja a kifejlődéstant, az evolúciós katyvaszt.