BOLDOG – A sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétől teljesen áthatott. A teljes megelégedettség érzésével eltöltő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A BOLDOG szó a B.L – L.B gyökből indul: BoL – LoB.
A BOLDOG ebber olyan, mint a LOBogó láng. A BO nagy jelentése benne rejlik az ősgyökben. A BOLdog és a BOLond egy gyökből indul, mert van valami közös bennük, mivel a BOLDOGság egy kissé BOLondos, LIBegő, LOBogó állapot. A BOLDOG szó OLDO tengelye értelemadó hangnyaláb, amely mindenhová ugyanazt az értelmet viszi be. Itt a bOLDOg ember OLDOtt lelkiállapotára céloz. A BOLDOG szerelmes is BOLond. „Kötnivaló BOLond szívem” vagy „Szeretni BOLondulásig” – így szólt a DaL. Az LD páros majdnem minden szóban kellemes jelentést adó: áld, ámuldozik, éldegél, föld, hold, ildom, küld, old, száguld, told, zöld, zsold stb. Az LD páros alvógyök a szóban, tehát értelmet rejt magában, L.D – D.L: LeD – DaL. A LED gyöknek csapongó, röpködő értelme van. Ezt a CzF Szótár is írja: „LED – melyből ledér, ledérség, ledercz (székely szó) ledőrcz (lidércz) származékok erednek. Minthogy ezen szókban az ide-oda csapongás alapfogalma rejlik: innen okszerüleg állithatni, hogy led azon gyökök osztályába tartozik, melyekben a le gyökelem, illetőleg l hang mozgékonyságot jelent.” A DAL is száll. A D.G gyök itt DOG, a DAGadó bőség kifejezője. Ezeket összevetve: a BOLDOGság olyan BOLondos állapot, amikor az ember érzelmileg csapongó felOLDÓdott képzelettel LIBeg, LOBog, és DAGadó keble, lelke csupa DAL (LieD).