TRUSA – idegennek tűnő szó.

TRUSZA = készlet, más néven szatyor, szertartó láda, táska, régiesen: szeredás (t > d). Ez egy ősnyelvi szó, amely az utódnyelvekben él.

Az eTRUSZKok jól szervezett, földművelő, állattartó, kézműves nép voltak. TRUSZÁjukban, TRU SZÁKjukban minden szükséges szer megvolt az életvitel zökkenőmentessé tételére.

A TRA, TRU, TRO az ősnyelven a munkavégzéssel kapcsolatos szavak alkotóeleme volt. Mindenkinek KÉSZen kellett lennie a katTRA, csatTRA, patTRA, tetTRE azaz a munkára, NÉGYelésre.

A mai magyar nyelv szókincsében így, e jelentéssel nem találjuk , de a munkában elTörés, fáradozás már érthető.

Az utódnyelvek NÉGYet jelentő szavaiban él e munka jelentésű ősi TRA hangcsoport: quaTRO, caTRO, paTRU, teTRA stb. De a francia TRAvail = munka szóban is.

Az orosz TRUda is e gondolatot hordozza.

Az eTRUSZKok alkotó, munkás, NÉGYelő, Tödő, TRUszkoló nép volt, ezt történelmi hagyatékuk bizonyítja. A szó teljesen beépült e nép nevébe,lévén e nép fő jellemzője.

 

A TRUSZA vagy TRU SZÁK (szák, zsák) tele volt, SZATUR volt.

A SZATUR szó ősnyelvi, jelentése: tele, telített. A latin nyelv átvette.

A jóllakottság, a telítettség jellemezte az év végi római SZATURnália ünnepeket. Aki túl SZATURra ette magát, ROSZAT (rosszat) tett magának, úgy nézett ki, mint egy tömött, teleROTYASZtott SZATYOR.

Aki túlontúl jóllakott a LAKOLÓS, latinul LUCULLUSi lakomákon, az körülövezte magát, hogy bírja bendője terhét. Az ilyent SZATURNOSnak nevezték. Innen kapta nevét a körülövezett SZATURNUSZ bolygó.

 

Ha a hangvázat nézzük:

TRuSZa – SZaTuR hangváz: T-R-SZ – SZ-T-R

TRuSZa – SZaTYoR hangváz: T-R-SZ – SZ-TY-R

TRuSZa – SZeReDáS hangváz: T-R-SZ – SZ-R-D-S

TRuSZa – SZeRTaRTó hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T-R-T