Az Özönvíz utáni időszak – hosszú évszázadok vagy évezred – a Föld arculatának lassú, de állandóan változó korszaka volt. A vizek előbb lassan visszahúzódtak a képződött mélyedésekbe, völgykatlanokba, hasadékokba, de még nem alakultak ki a világtengerek. A sarkokra lezúdult hatalmas mennyiségű jégtömeg lassú olvadása következtében lassan emelkedett a vizek szintje. Ez idő alatt sok szárazon levő területre emberek települtek, és épületeket emeltek. Ázsiát a mai Amerika földjével egy fehér – ALA – hóval borított (ala – halavány) átSZALAdható – ALASZ – SZALA –, gyalog mÁSZKÁLható, átKÁSZÁLAndó, átKÓSZÁLható, átISZKOLható, száraz lábbal átkelhető havas, fagyos földnyelv kötötte össze. ALaSZKa – máSZKáL – KáSZáLa – KóSZáLó – iSZKoLó hangváz: L-SZ-K – m-SZ-K-L – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-K-L. A BALTI tenger csak egy BEL TÓ volt akár a BALaTOn. BaLTi – BaLaTon – BeL Tó hangváz: B-L-T – B-L-T-n – B-L-T. Ekkor a tengerek még alacsony szinten álltak. A Csendes óceán helyén is összetartozó, átjárható szárazföldek voltak építményekkel. Az északi féltekén a mély völgykATLANok mellett elterülő ATLANtisz – amely nevét ezekről kapta – sem volt víz alatt. A Vízözönkor a sarkokra lezúduló hatalmas jégtömeg lassú olvadása nyomán emelkedett meg – talán több száz évvel később – a világtengerek szintje. A földrészek közt még hosszú évszázadokon át szárazföldi átjárók voltak, vagy csak rövid hajóút kellett hozzá. A vizek azonban lassan, ellenállhatatlanul emelkedtek, a rendkívül mély völgykatlanok felteltek, és hatalmas térségek kerültek víz alá. Az ókori Platón szerint a kora legfejlettebb, legműveltebb királysága ATLANtisz volt. Szerinte a területe nagyobb volt Kis-Ázsiánál, és Gibraltártól nyugatra terült el. Platón szerint ATLANtisz egyetlen nap alatt került víz alá. Ez azt jelenti, hogy a mai Csendes óceán felől áramló vizek útjában álló valamilyen akadály, sziklafal egyszerre omlott le – akár a dunai Vaskapunál – és hirtelen megemelte az addigi ATLANti tenger szintjét, feltöltve nemcsak a kATLANokat, hanem a kATLANok mellett elterülő ATLANtisz is teljesen víz alá került. Ebből és az előzményekből az is megtudható, hogy az ott létező kATLANok mily mély nyomokat hagytak a közelben élők tudatában, és mennyire meghatározók voltak a névadásban. A Földközi tenger is sekély volt, vagy tán sekély vizű tóként létezett. Csak később az ATLANTI tó, majd tenger – amely a völgykATLANokról kaphatta nevét – özönné (óceánná) válása után ömlött be a víz Gibraltár sziklája mellett. Nem volt Fekete tenger sem bár lehetett egy kisebb tó a Vaskapun át leszivárgó víz gyüleménye, de amely később a Kárpát tenger vizéből, annak Vaskapunál áttörése után tengerré vált. Ennek vize később utat mosott magának, átfolyva Boszporusznál, Dardanellákon, megemelte a Márvány tenger szintjét, s így összefolyt a Földközi tengerrel annak szintjét is emelve. Erre bizonyíték a partok közelében tenger alatt levő észak afrikai városok, adriai, Fekete tengeri partok mentén víz alatt levő építmények, amelyek a vizek emelkedése előtt épültek. Végül a keskeny szorosokon összefolytak a vizek Gibraltártól Krímig. Herodotosz: “Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk… Ez az első, mely a Scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje…”, “A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki…” Herodotosz történetíró i. e. 485-ben született, felnőttként írt a szkíták, székiták országáról. A szarmaták az ősnyelvet beszélték, valószínű tájnyelvi kiejtéssel. Ők építhették Szármiszigetháza települést, majd várat, amelyet a dákok megörököltek, és a történelem Szármiszegetuza néven említ. Ez idő előtt tehát a Duna már áttörte a Vaskapu gátját, és alsó folyása mély medret vájt a síkon, lévén a legnagyobb folyója a szittyák országának. A Fekete tenger is létezett, de nem valószínű, hogy ekkor már összeköttetése lett volna a Földközi tengerrel, mivel a valószínűsíthető összeköttetés az Atlanti tenger szintjének hirtelen emelkedése, világtengerré válásakor, kb. 1200 éve történhetett meg, ekkor ömölhetett át a Gibraltár sziklájánál a hatalmas víztömeg. Ugyanis az egyiptomi Héraklion kikötőváros kb. 1200 éve került tenger alá. Arra, hogy egyszerre emelkedett a Földközi tenger szintje az a bizonyíték, hogy minden szükségleti cikk ott rekedt a tengerben.

A földtörténészet minden víz alá került ősi település tragédiáját földrengéssel magyarázza, holott ez a jéghegyek leolvadásából származó vízszint megemelkedés eredménye. Ha földrengés okozta volna elsüllyedésüket, akkor a víz alá került építményeken láthatóak volnának a törések nyomai, de ilyen jegyeket egyetlen búvár sem jelzett. Az omlások, voltaképpen málladás, a víz munkájának eredményei.